Fradi-játékosok harca a világbajnokságért és Szusza Ferenc emléke

Ahogyan az előző években olvasóink megszokhatták, a Nemzeti Sport Online-on az idén is jelentkezünk cikkekkel a futballvilág egyik legnagyobb szakmai konferenciájáról, a World Football Summitról, amit ebben az évben kivételesen nem Madridban, hanem Sevillában rendeznek.

A város tele van látnivalóval, melyek közül a katedrális a legnevezetesebb – itt található Kolumbusz Kristóf síremléke is –, ezt a helyszínt pedig azért is fontos megemlítenünk, mert itt dőlt el, hogy a két legnépszerűbb sevillai fociklub közül a Real Betishez megyünk látogatóba, nem pedig a Sevillához. Utóbbi együttes stadionja, a Ramón Sánchez Pizjuán hiába lett volna közelebb, a nyitvatartása nem mondható rugalmasnak, ha éppen nincs meccsnap, akkor csak csütörtökön, pénteken és hétvégén látogatható. A Betis ezzel szemben azt jelezte, hogy a hét bármely napján mehetnek a kíváncsiskodók, így a Benito Villamarín lett a célállomás. A stadiontúrából azonban meccsnézés lett, ugyanis a katari vb-re készülő marokkói válogatott a napokban előbb Barcelonában megverte 2–0-ra Chilét, akkor még a ferencvárosi Mmaee testvérek, Ryan és Samy Mmaee nélkül, majd Sevillában, a Benito Villamarínban gól nélküli döntetlent játszott Paraquayjal. A Fradi csatára, Ryan Mmaee kezdett a meccsen, a lecseréléséig 63 percet játszott, bátyja viszont ezúttal sem állt be.

A rendezés sok kívánnivalót hagyott maga után, a tömeget lovasrendőrök próbálták terelgetni több-kevesebb sikerrel, miközben csak néhány kapu volt nyitva, és csak időszakosan. A találkozót egy McSport nevezetű magáncég szervezte. Nem lennénk meglepve, ha idővel a FIFA a Nemzetek Ligája mintájára más kontinenseken is betiltaná ezeket a mérkőzéseket, pontosan a nem elég szigorú szervezési szabályozás miatt.

Spanyolországban jelentős arab diaszpóra él, generációk óta sok arab lakik itt, asszimilálódtak, amit az is tökéletesen mutat, hogy akikkel sikerült beszélnünk, valamennyien tökéletesen beszéltek spanyolul, ezért is volt nagy érdeklődés a találkozó iránt.

Már a beléptetésnél – egészen pontosan a belépésnél, hiszen a bejáratok előtti tömegjelenet után senki sem ellenőrizte az akciósan már 26 euróért is kapható jegyeket, egyszerűen csak besétáltunk a stadionba, szektortól és helytől függetlenül – feltűnt, hogy mindenki marokkói vagy paraguayi nemzeti színekben érkezett, rendszerint mezben. Amire pedig még inkább nem számítottunk, hogy a marokkói mezeken lévő név minden esetben Hakimi volt. A korábban a Real Madridban is megforduló, jelenleg a Paris Saint-Germainben játszó Asraf Hakiminek óriási kultusza van, nagyon szeretik őt Marokkóban. Összességében elmondható, hogy felirat nélküli, Marokkó-feliratos vagy Hakimi nevével ellátott mez volt a drukkereken annak ellenére is, hogy több marokkói játékos is topligás csapatban játszik, mint például Hakim Zijes (Chelsea), Nusszair Mazraui (Bayern München) vagy Jusszef en-Nesziri (Sevilla). Hakimi nem érte még el Mohamed Szalah szintjét, akiről Egyiptomban boltokat és utcákat neveznek el, de közelít hozzá.

Visszakanyarodva az érdeklődésünk fókuszát jelentő, ferencvárosi Mmaee testvérekre, egészen pontosan a marokkói válogatottban 11., de tavaszi sérülése óta első alkalommal szereplő Ryan Mmaeera, elmondhatjuk, nem jelentett veszélyt a kapura, viszont az összjátékból kivette a részét, nem lógott ki a csapatból. Walid Regragui szövetségi kapitány a katari világbajnokságra való felkészülést szem előtt tartva hívta be a Ferencváros két játékosát is, akiknek így esélyük lehet a vb-n való részvételre is.

Kíváncsiak voltunk, hogy a marokkói szurkolók szerint mennyi esélyük van erre a Mmaee fivéreknek, így több drukkerrel is beszélgettünk.

Egyikük elmondta, Ryan Mmaee technikás játékos, s bár klubszinten nem követi a teljesítményét, ismeri a Ferencvárost és Ryan, illetve Samy válogatott meghívóját is indokoltnak tartotta. A pályafutásukat részleteiben nem ismerte, mert mindkét játékos Belgiumban született és nevelkedett, viszont Ryan Mmaee elmúlt években elért statisztikáit látván esélyesnek tartja őt a világbajnoki kerettagságra. Az FTC csatára 2021-ben lett stabil válogatott kerettag, és azóta négy gólt és négy gólpasszt is elért már a nemzeti csapatban.

A következő interjúalanyunkat igyekeztünk karakter alapján választani – egy 55-60 év körüli, szürke öltönyben lévő, jól öltözött úrra esett a választás, aki éppen a saját cigarettáját töltötte-sodorta természetességgel a lelátón. A beszélgetés során kiderült, rutinos meccsre járó, spanyol nemzetiségű drukkerről van szó, akinek marokkói felmenői is vannak. A két Mmaee klubjával és az abban nyújtott teljesítményükkel ő sem volt tisztában, de amikor Magyarországról és a magyar futballról volt szó, felcsillant a szeme. Meglepetésünkre Szusza Ferenc nevét említette, akit egy edzőidolnak tart, hiszen akkor kezdett Betis-meccsekre járni, amikor a magyar szakember irányította a sevillai csapatot. Nagy hatással volt rá az újpesti legenda, aki egyébként 1972 és 1976 között edzette a sevillai zöld-fehéreket.

A harmadik megkérdezett egy 30-as éveiben járó fiatal volt, akinek Ryan Mmaee játéka kifejezetten nem tetszett. A csatár – akit egyébként Briannek hívott, és elsőre a Frankfurtot nevezte meg a klubcsapatának – szerinte túl defenzív, sokat játszik visszafelé, túl mélyen helyezkedik és kevéssé veszélyes a kapura. A vb-keretre esélyesebbnek tartja Samyt, akit nem tart olyan jó játékosnak, de a posztján kisebb a verseny. A drukker úgy vélte, Ryan a konkurenciaharcban alulmarad, s ha ki is viszik a vb-re, ott kevés játéklehetőséghez fog jutni az olyan játékosok miatt, mint Zijes, a Chile ellen gól szerző Szofian Bufal vagy Ez Abde.

A találkozóról összességében elmondható, hogy a 0–0 ellenére sem volt unalmas. Láthattunk néhány szép technikai megoldást és az iramra sem lehetett panasz, azt viszont észre lehetett venni, hogy „barátságos” mérkőzésről van szó, nem voltak kemény ütközések, egy egy elleni párharcok, a játékosoknak nem kellett kapkodniuk a lábukat. Sportszerű meccs volt, amelyen vigyáztak egymásra a felek.

A lelátón sokkal vehemensebbek voltak mindkét ország drukkerei. A paraguayi fanatikusok a szemközti kapu mögött foglaltak helyet, olykor túl is harsogták a marokkóiakat. Ami igazán meglepő volt, az a nők szerepe: hangosabban kiabáltak, mint a férfiak. A kötelező fényképek és szelfik után a telefont eltették és éltetni kezdték a kedvenceiket szinte minden, az ellenfél térfélen történt labdaérintésnél.

A meccs momentuma is hozzájuk kötődik: egy középkorú paraguayi nő a mérkőzés 60. perce körül kecskeüvöltésre hajazó hangokkal vette tudomásul, hogy visszavonták a meccs egyetlen gólját (szerzője: Ryan Mmaee) les miatt. A „GOAT” címet kiérdemlő szurkolót az ellenfél szurkolói is elismerő mosollyal illették.

A rendezési hiányosságok a stadionon belül is kiütköztek. Egyetlen büfé sem volt nyitva (alkoholfogyasztásra egyébként sem lehetett számítani a vallási jellegzetességek miatt, míg az alkoholmentes ital nem hoz akkora forgalmat, hogy megérje kinyitni a vendéglátósoknak), de ennek ellenére sem engedtek bevinni innivalót üvegben vagy műanyag flakonban.

A szurkolók folyamatosan ütötték a plexit – az eszközhiány miatt egyszerűen azt használták dobnak, a rendezők közül viszont senki nem szólt rájuk –, a létesítmény üzemeltetői a mérkőzés másnapján aligha örültek ennek.

A mérkőzéssel kapcsolatban egyetlen kiadványt, szóróanyagot sem kaptak a nézők, valamint az internetelérés is korlátozott volt, csak saját hálózaton keresztül lehetett szörfölni, de az is le volt árnyékolva a stadionon belül, a wifi nem működött – ez 2022-ben kifejezetten furcsának hat az európai mérkőzéseken.

A szurkolók viszont így is élvezték a találkozót, 2 éves „drukkert” és 85 év felettit is láttunk a lelátón. Szemtanúi lehettünk annak is, hogy algériai és marokkói együtt fényképezkedett, igazi ünnep volt számukra ez a meccs.

Nagyjából 15-16 ezer ember volt kint a mérkőzésen, ők 20 perc alatt elhagyták a stadiont és környékét. Rengetegen választották a közösségi közlekedést, illetve a Budapesten is egyre nagyobb népszerűségnek örvendő „carsharing” szolgáltatást, ami Sevillában már jóval közismertebb, elterjedtebb közlekedési opció volt, csakúgy, mint a robogók és az ún. mikroközlekedési eszközök használata.

A legmegmosolyogtatóbb jelenet két kamaszhoz fűződött, akik egy rolleren közlekedtek a rendőrök orra előtt a négysávos úton – természetesen mindketten Hakimi-mezben, aki számukra már példaképpé vált, és valószínűleg most láthatták először élőben. Nekik ez örök élmény volt, ők felnőtt fejjel sem a meccsszervezés hiányosságaira fognak emlékezni, hanem arra, hogy élőben láthatták kedvencüket.

Az, hogy hány ferencvárosi játékost láthatunk majd az idei világbajnokságon, most még kérdés, mindenesetre a Mmaee testvérek bízhatnak abban, hogy bekerülnek a vb-keretbe, rajta kívül a tunéziai Aissa Laidouninak van erre esélye, aki a héten kezdőként lépett pályára a brazilok elleni, 5–1-re elveszített felkészülési meccsen.