Berkesi Judit: Torz az összevetés a női és a férfi futball között

A női labdarúgás helyzetéről, fejlődéséről, kérdéseiről osztotta meg gondolatait Berkesi Judit sportriporter, korábbi futballista a Harmadik félidő bisztró péntek esti programján a Hátsó füves-kiállításnak otthont adó Kazinczy Ferenc Múzeumban. A László Kórház SC volt NB I-es középpályása saját pályafutásának emlékeit idézve az indulás nehézségeiről is szót ejtett.

„Kezdetben volt némi visszatartó erő. Fociztam már az általános iskolában is, később játszottam a gimnázium női csapatában, és egy idő után kacérkodtam a gondolattal, hogy nagypályán is kipróbáljam magam. Éreztem ugyanakkor a környezetemen, a szüleimen is az óvatosságot, úgy voltak vele, nem biztos, hogy nekem ebbe bele kell vágnom. Összeírtam magamnak a női csapatokat, kigyűjtöttem a csapatvezetők elérhetőségét, de a telefonhívásoknál tovább akkor nem jutottam. Végül külső behatás kellett ehhez. A Baár–Madas Református Gimnáziumba eljött egy régi iskolatársam, aki a testnevelő tanártól kérdezte, hogy vannak-e focizni szerető lányok. Így kerültem képbe én is, és lettem aztán a László Kórház igazolt játékosa.”

Az elmúlt években sokat nőtt a női labdarúgás itthoni ismertsége és elismertsége – köszönhetően részben Jakabfi Zsanett és Marozsán Dzsenifer nemzetközi sikereinek vagy éppen a Berkesi Judit eseménynagyköveti közreműködésével megrendezett 2019-es budapesti Bajnokok Ligája-döntőnek –, a szakágnak még mindig sok akadállyal, előítélettel kell megküzdenie, ezek forrása pedig sok esetben a kényszeres összehasonlítás a férfiak futballjával.

„A magyar futballtársadalomnak kell elfogadnia, hogy nők is focizhatnak, és emögött igenis van teljesítmény – hangsúlyozta Berkesi Judit. – Hogy egyelőre nincs olyan elfogadottsága a szakágnak, amilyen lehetne, abban nem feltétlenül rosszindulatot látok, optimistábban közelítek a kérdéshez. A futball annyira összekapcsolódott a férfi labdarúgással az elmúlt másfél évszázadban, hogy ha az emberek női meccset néznek, gyakran a férfiak mozdulatai ötlenek fel bennük, és ahhoz mérik, amit látnak. Természetesen a női meccseken nincsen olyan tempó, mint a férfiakén, ahogyan nincsen a női kézilabdában vagy a női vízilabdában sem. Amíg a futballban megmarad a torz összevetés a férfi és a női mérkőzések és játékosok között, addig a női labdarúgás mindig alulmarad. Pedig érdemes belegondolni, hogy egyéb sportágakban mennyire más a helyzet. Kézilabdában például Görbicz Anita megmozdulásainál nem azt néztük, hogy Lékai Máté gyorsabban cselez-e nála, hanem, hogy mennyire fantasztikus megmozdulásokra képes, Szöllősi-Zácsik Szandra átlövéseinél nem Nagy László dobásai jutnak eszünkbe. Vagy ha Shelly-Ann Fraser-Pryce nyert a nőknél 100 méteres síkfutásban, nem az jutott eszünkbe, hogy Usain Bolt mennyivel gyorsabban fut nála. Ahhoz, hogy a női futball le tudjon válni a férfi változatról, jobban meg kell ismerni, láthatóvá tenni. A labdarúgó-közösségnek különösen nagy a felelőssége abban, hogy a lányok érezzék, nem a megtűrt kategóriába tartoznak, hanem tényleg támogatják őket. Ettől is magabiztosabbá válnak majd, és nem azt észlelik, hogy kullognak a férfiak mögött.”

A sátoraljaújhelyi múzeum vendége újszerű felvetést fogalmazott meg a női labdarúgás játékfeltételeivel kapcsolatban: átgondolásra érdemesnek gondolja a csökkentett kapu-, pálya- vagy labdaméret bevezetését.

„Az olimpiai csapatsportágak között talán a gyeplabdán kívül egyedül a futballban érvényesek ugyanazok a szabályok és feltételek a férfi és a női mérkőzéseken. Ugyanakkora a kapu, ugyanakkora a pálya, ugyanakkora a labda, ugyanannyi a játékidő. Kosárlabdában, kézilabdában például más a labda mérete, vízilabdában kisebb a pálya. A futball szabályai férfiakra vannak kalibrálva. A labdarúgókapu például nem a női átlagmagassághoz van méretezve. A száznyolcvan centis alkat a női kapusok között már magasnak számít, a férfiaknál kapusposzton inkább alacsonynak. Persze az kérdés, hogy indokolt-e szűkíteni a játékteret, vagy módosítani a szabályokat. Ebben érdemes a játékosok véleményét meghallgatni, saját tapasztalatom szerint szeretnek a lányok ezen szabályok szerint focizni. Az biztos, a női labdarúgás fejlődése minden nehezítő körülmény ellenére töretlen.”