FFT: kettős mérce a Fradival szemben

Egy futballcsapatnak a szurkolói közül néhányan olyat mondtak, ami nem volt az aktuális hatalom ínyére, ezért az lesújtott, és alkalmazta a kollektív bűnösség jól bevált elvét: bezáratta a stadiont, hadd bűnhődjenek a békés meccsrejárók is. Ha az olvasó azt hinné, hogy ez a hatalom az UEFA vagy a FIFA, akkor jeleznénk: ebben a rovatban régmúlt eseteket dolgozunk fel. Mi az 1948-as Ferencvárosról írunk most, amely a kommunista hatalomátvétel hajnalán a rákosista rezsim szemét szúrta.

De igaza van a párhuzamot látóknak: semmi új nincs a nap alatt. A hasonlóság kísérteties és rémisztő, mert a szemlélet és a módszer semmit sem változott: ahogy ma a nyugati szólásszabadság lelkes védelmezői, akkor a népi „demokratikus” hatalom nem tűrte az ellenvéleményeket a stadionokban. A lapok akkor is, ma is jó előre le voltak osztva: manapság a franciák és az angolok érkeznek hozzánk azzal a prekoncepcióval, hogy a Puskás Arénában mindenki rasszista és homofób, akkoriban a Ferencvárosról könyvelték el, hogy fasiszta és reakciós klub, a vádhoz elég volt annyi is, hogy 1944-ben öt hónapig a később háborús bűnösként kivégzett Jaross Andor volt a klub elnöke. A sportéletben is körvonalazódott már az átrendeződés 1948 végén, és a hatalom várta a megfelelő pillanatot, hogy leszámolhasson a Fradival, a polgári Magyarország kedvelt klubjával. A nagy lehetőség 1948. november 28-án jött el, amikor az NB I-ben a zöld-fehérek az új hatalom kedvencét, a szakszervezetek hatálya alá rendelt Vasast fogadták az Üllői úton, 37 ezer (!) néző előtt.

Az FTC 4:2-es győzelmével záruló mérkőzés Népsport-tudósításának végén az olvasható: „Említést kell tennünk még arról a sajnálatosan sportszerűtlen légkörről, amelyben ez a fontos mérkőzés lefolyt. Ez nem volt propagandája a sportnak. A közönségnek kétségtelenül joga van tetszését vagy nemtetszését megfelelő keretek között nyilvánítani, de meggyőződésünk, hogy ezt a határt a mérkőzésen többször túllépték. Azok, akik a hangszórón át elhangzott figyelmeztetést lehurrogták, higgyék el, hogy a »hó-rukkozás« sportszerűtlen, mert tervszerű megzavarása a rúgást végző játékosnak. Éppen ezért teljesen érthetetlen volt, hogy a játékvezető Bakót figyelmeztette, mert a kapus nem volt hajlandó »rukk«-ra rúgni. Azok a ferencvárosi szurkolók, akik a saját csapatuk biztatása helyett az ellenfelet »csürhézik«, ezzel csak ártanak, és nem használnak a saját csapatuknak.”

A teljes cikket elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!