Miután csak a csoportelső kvalifikálta magát biztosan a mexikói világbajnokságra, 1984. október 17-én a magyar válogatott számára kulcsfontosságú mérkőzés következett Rotterdamban. Kees Rijvers együttesében a múltat már csak Willy van de Kerkhof képviselte, az új hullám azonban Hollandiában is dörömbölt a kapun, Van Breukelen, Rijkaard, Gullit, Kieft és Van Basten is ott volt a mieink elleni kezdő tizenegyben.
„Ha nem lehet gyors ellentámadással operálni, akkor a két szélen helyezkedő ékjátékosaink hátrább húzódnak, Nyilasi pedig középen előremegy egészen a leshatárig, és onnan a két szél felé indulva az üresen hagyott területeken várja az odaívelt vagy oda belőtt labdákat, miközben középen, a nyitva hagyott réseken jöhetnek előre a többiek, a keresztbe induló ékek és a többi középpályás. Ha Nyilasi külön testőrt kap, akkor eleve hátrább húzódik, hogy elhozza középről az emberét, és így nyisson folyosót a többiek előtt” – így hangzott a Népsport hevenyészett elemzése a Rotterdamba tervezett magyar támadójátékról.
A teljes cikket elolvashatják a FourFourTwo.hu oldalán, ide kattintva!