FFT: Zollie, the Goalie – Aki disszidálásával büntette meg az Újpesti Dózsát

Az „és emlékszel a Tóth Zolira?” kezdetű mondatok mind a mai napig átszövik az akkori Újpestről szóló beszélgetéseket, majd ódák következnek róla, amelyekre persze nagyon sokat hordott rá a múló évek jótékony és inkább megengedő, mint morc hatása, de a tényei kikezdhetetlenek.

Az emberek az új Grosics Gyulát vagy éppen (nomen est omen) az új Tóth Gyurit (az édesapját) látták benne már akkor, amikor még azt sem mondhatta el magáról, hogy az 1-es számú mez Újpesten vitathatatlanul az övé.
Amikor az első csapat keretéhez került (1977), Rothermel Ádám még javában őrizte posztját, és már ott volt a Leninvárosból igazolt, nagyon tehetséges Bodnár László is.

A Tóth Zolit azonban nem lehetett nem észrevenni.

Túl gyémántként csillogó tehetségén (amelynek segítségével bizonyos Molnár Ferenc szavaival élve „kiragyogott a karból”), minden olyan „kellékkel” megáldotta a sor, amely szükséges ahhoz, hogy a szürke tömegből a csillagok fölé emeljen egy fiatalembert, akár 1979-ben is, amikor azért sztárkultuszról még nem lehetett beszélni Magyarországon.

Remek alakú, erős, magas és jóképű volt, szinte kicsattant az egészségtől meg az életkedvtől. A testnevelésből felmentett, úgynevezett „lírikus alkatok” ezt a típust utálták a legjobban, hiszen tehetség, siker, pénz, népszerűség és nem utolsósorban a női nem valóságos hadserege járt a nyomában.

Az Újpestet hátrahagyó, majd az Egyesült Államokban a kispályás futball sztárjává váló Tóth Zoltán lenyűgöző története elolvasható a FourFourTwo.hu-n,IDE KATTINTVA!