A szerbek 72 gólt szereztek a topligákban, mégis teljes a káosz náluk

72 gól és 61 gólpassz – bizonyára nem sokan hiszik el, ha azt állítjuk, hogy egy nemzet labdarúgóinak a neve mellett összesen 133 kanadai pont (gól és gólpassz) szerepel az európai topligákban, és a válogatottjuk másodszor is lemaradt a 24 csapatos Európa-bajnokságon való részvételről. Pedig ez a valóság, ugyanis Szerbia labdarúgó-válogatottja a 2016-os kontinensbajnokság után a 2021-re halasztott tornára sem kvalifikálta magát, sőt, a szerbek 2000 óta sorozatban ötödik alkalommal hiányoznak az Eb-ről. Miközben a jóval kevesebb topligás játékost soraiban tudó magyar válogatott egymás után másodszor szerepelhet Európa-bajnokságon.

A szerb nemzeti csapat becsült összértéke a Transfermarkt szerint 347.55 millió euró (az Eb-re nevezett magyar együttesé 74.85 és az Eb-csapatok közül 14-et megelőz Szerbia becsült keretértékben). A két legértékesebb játékos a Lazióban szereplő és nyolc gólig és tíz gólpasszig jutó Szergej Milinkovics-Szavics, valamint a Frankfurtban négy gólt és 17 (más források szerint 14 – a szerk.) gólpasszt jegyző Filip Kosztics árát 102 millió euróra becsülik. A szerb labdarúgók közül a legjobb idényt Dusan Vlahovics tudhatja maga mögött, hiszen a Fiorentina színeiben 21 gólt szerzett és ezzel a negyedik helyen zárt a góllövőlistán. A statisztikákból jól látszik, hogy a szerb labdarúgók nagyon jól feltalálták magukat a Serie A-ban, ahol Darko Lazovics (Hellas Verona) három gólt szerzett és hat gólpasszt osztott ki, Filip Djuricsics (Sassuolo) ötször volt eredményes és négy átadásából született gól.

A nevek és a számok láttán akarva-akaratlanul is felmerül az emberben a kérdés, hogy mégis mit csinálnak a szerbek, hogy immár húsz éve nem jutottak ki az Európa-bajnokságra. Legutóbb, amikor Eb-n szerepeltek, akkor még Jugoszlávia név alatt futottak, de bizonyára szívesen felednék azt is, ugyanis a 2000-es kontinensbajnokság negyeddöntőjében Hollandia 6–1-gyel küldte őket haza, pedig az sem volt ám gyenge csapat, hiszen olyan játékosok alkották, mint például Miroszlav Djukics, Vladimir Jugovics, Predrag Mijatovics, Szavo Milosevics, Dragan Sztojkovics, Szinisa Mihajlovics, Ljubinko Drulovics…

Érdemes számba venni, milyen okok vezettek a sikertelenséghez. Elsők között említhetjük a szövetségi kapitány – tévesen megválasztott – személyét. 2010 és 2020 között tíz edző ült le a válogatott kispadjára, közülük Radomir Antics és Szlavoljub Muszlin vezetésével Szerbia kijutott a 2010-es, valamint a 2018-as világbajnokságra. Anticsot a vb után menesztették, miután hiába győzte le a csapat a későbbi bronzérmes németeket, a Ghána és az Ausztrália elleni vereség miatt a csoport utolsó helyén végzett. Nem mellékes, hogy a tavaly áprilisban elhunyt tréner 28 meccsen ült a kispadon, és azoknak hatvan százalékát megnyerte.

Muszlin esete egészen egyedi, hiszen remekül irányította a nemzeti együttest, amely Írországot, Wales-t és Ausztriát megelőzve csoportgyőztesként jutott ki az oroszországi tornára, a selejtező végén azonban megköszönték neki a munkát, s helyére kinevezték Mladen Krsztajicsot, aki előtte főedzőként még sehol nem dolgozott. Ennek az eredménye az lett, hogy Szerbia Brazília és Svájc mögött a csoport harmadik helyén végzett, és utazhatott haza a csoportküzdelmek után. Antics és Muszlin menesztése között a szerb szövetség négy meccsre a kispadra ültette a holland Dick Advocaatot is, nem tanulva korábbi hibájából, ugyanis Javier Clemente 2006-os kinevezése és ténykedése bizonyította, a szerb válogatott élére nem szerencsés külföldi szövetségi kapitányt helyezni.

A szövetségi kapitányok felelőssége mellett nem lehet elhallgatni azt sem, hogy sok esetben a játékosok sem az egy mindenkiért, mindenki egyért elvet képviselik a pályán. Többször is előfordult, hogy a szerb labdarúgók elfocizgattak a válogatott mezében, mintha a címeres dressz semmilyen plusz motivációt nem adna nekik. Jó példa volt erre tavaly a Magyarország elleni, hazai pályán 1–0-ra elveszített Nemezetek Ligája-mérkőzés is. A magyar válogatott azon a találkozón győzni akarásban, csapategységben nőtt egyértelműen a szerb fölé, és ez lehet az egyik oka annak, hogy míg a magyarok egymás után a második Eb-részvételükre készülnek, a szerbek ismét lemaradtak a tornáról.

Amíg másik országokban a játékosok foggal-körömmel küzdenek, hogy bekerüljenek a nemzeti csapatba, addig Szerbiában nem ritka eset, hogy egy vereség után az idősebbek közül többen is úgy döntenek, nem kívánnak többet a válogatottban szerepelni, még akkor sem, ha nincs megfelelő helyettesük azon a poszton.

És akkor a szerb szövetségben uralkodó állapotokról még nem is szóltunk… Amikor tavaly novemberben, a skótok ellen, hazai pályán, tizenegyesekkel elveszített pótselejtezőn biztossá vált, hogy Szerbia nem lesz ott az Eb-n, és december 7-én kiderült, mely csapatokkal került a válogatott egy csoportba a vb-selejtezőkön, a szövetség húzta-halasztotta az új szövetségi kapitány kinevezését. A belgrádi sajtó már biztosra vette, hogy Szavo Milosevics lesz a befutó, de aztán február végén közölték, hogy Dragan Sztojkovics veszi át a válogatott irányítását, akit végül március elején mutattak be, vagyis Szerbia a vb-selejtezőkre való felkészülés során elveszített három hónapot. De ez mind semmi ahhoz képest, hogy jelenleg senki nem tudja megmondani, ki irányítja a szerb szövetséget, ugyanis két tábor feszült egymásnak azután, hogy a korábbi elnök, Szlavisa Kokeza önként lemondott, mivel kapcsolatba került a neve egy alvilági csoport letartóztatott tagjaival, akik egyes hírek szerint a szerb elnök ellen terveztek merényletet.

„A szerb labdarúgás bajban van, és nem tudom, hogy mi ezzel tisztában vagyunk-e. Azt gondoljuk, hogy elég, ha van tizenegy jó játékosunk, akiket, ha megfelelően elhelyezünk a pályán, akkor majd megszerzik a labdát, de azt, hogy kinek és hogyan, arról már nem gondolkodunk. Ma is születnek tehetséges fiatalok Szerbiában, de mi ma már nem foglalkozunk a játékosok felnevelésével, hanem azt nézzük, hogy minél előbb ismertté tegyük a kiskorúakat és ők külföldre igazolhassanak” – nyilatkozta a Skócia elleni Eb-selejtezős vereség után az egyik ismert szerb edző, Milorad Koszanovics. Még keményebben fogalmazott Rade Bogdanovics, az Atlético Madrid egykori játékosa, aki felszólította a szerb szövetség illetékeseit, hogy kérjék fel a pravoszláv püspököt, temesse el a szerb labdarúgást, és mindenki távozzon a szövetség vezetéséből, és olyanok üljenek be a helyükre, akiknek az elmúlt két évtizedben semmi közük nem volt a válogatottal kapcsolatos történésekhez.

Mindezt összegezve nyugodtan ki lehet jelenteni, inkább az lett volna a csoda, ha ilyen körülmények között a szerb válogatott kiharcolja az Európa-bajnokságon való részvételt…