FFT: Altatót vettem be a németek elleni döntő előtt – Marcos Senna

Melyek a pályafutásod kiemelkedő pillanatai?
Mindenképpen meg kell említenem az első idényemet a Bajnokok Ligájában a Villarreallal 2005–06.­ban, illetve a 2008-­as Európa­-bajnoki címet Spanyolországgal. Hihetetlen pillanatok voltak. Előbb egy esélytelen csapattal eljutottunk a BL elődöntőjébe, majd következett az európai dicsőség a válogatottal. Tökéletesen játszottunk a tornán, és megérdemeltük a végső győzelmet, nem hiszem, hogy ezt bárki is kétségbe vonja.

Milyen volt a hangulat a spanyol válogatottban azon az Eb-n, ahol a együttes tele volt a Real Madrid és a Barcelona játékosaival?
Mindenki tudta, hogy a belföldi vetélkedést otthon kell hagynunk. Spanyolország akkor már negyvennégy éve nem nyert Eb-­t, adott volt a lehetőség, nem szalaszthattuk el belső konfliktusok miatt. Összefogtunk, és együtt harcoltunk a közös célért.

Kik voltak annak a válogatottnak a vezéregyéniségei?
Nem volt olyan, aki a többiek fölé emelkedett. Iker Casillas volt a Real Madrid csapatkapitánya, Carles Puyol a Barcáé, Carlos Marchena a Valenciáé, én pedig a Villarrealé. Profi együttest alkottunk.

A legjobb nyolc között betaláltál Olaszország ellen a tizenegyespárbajban. Erre hogyan emlékszel vissza?
Korábban azt mondtam, hogy nem voltak különösebb problémáink, de az a mérkőzés Olaszország ellen kivételt képez. Akár ki is kaphattunk volna. Egy ilyen kiélezett találkozón mindig ideges az ember attól a felelősségtől, amit a tizenegyesrúgás jelent. Spanyolország mindig kikapott Olaszországtól, és ült rajtunk egy negyeddöntős átok is. Ha mindezt egymás mellé rakjuk, mondja valaki azt, hogy ne legyek ideges! Olyan nincs! Viszont belőttem néhány nagyon fontos tizenegyest a pályafutásom során, köztük a Libertadores­-kupa döntőjében is. Szerencsére minden rendben ment. Amikor kiütöttük Olaszországot, nagy teher esett le a vállunkról.

Mire emlékszel a döntőből, ahol egy nullára legyőztétek Németországot?
Aggódtam előtte. Nem lehet normálisan aludni egy ilyen meccs előtt. Altatót is vettem be, hogy jobban menjen. A spanyol szurkolók a szállodánk előtt énekeltek éjjel, de ez az elalvásban nem segített igazán sokat! A mérkőzés első tizenöt percét Németország uralta, de utána visszavettük az irányítást, és tettük, amit szeretünk: passz, passz és még több passz. Jobbak voltunk.

A teljes interjút elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!