FFT: A nagy vagány, Schwanner János kalandjai a Csikágótól Új-Zélandig

Schwanner János 1921. március 21-én született Budapesten, a pesti köznyelvben csak Csikágóként emlegetett Hernád utcában, nyolcgyermekes vasutascsalád legkisebb fiúgyermekeként. A rendkívül mozgékony fiú zseninek számított, mintha több generációnyi tehetség fókuszálódott volna benne: kiválóan szertornázott, futballozott, zongorázott és énekelt is. A családi legendárium szerint egy zongoratanárnő egy nyitott ablaknál meghallotta, ahogy játszik, nyomban fel is vették, 16 évesen (!) a Zeneakadémiára. Minden családi visszaemlékezés szerint elképesztő tehetsége volt szinte mindenhez, nem tudott olyanhoz nyúlni, ami ne arannyá vált volna az érintésétől. 1944-ben besorozták, és kivitték a frontra, ám a közkatona két hét múlva századosi egyenruhában érkezett haza, édesanyjának már majdnem repülősót kellett adni, hogy magához térjen, és ne higgye, hogy kísértetet lát. A háború végén beöltözött orosz nőnek, és a megszálló Vörös Hadsereg kantinjában húzta meg magát, majd amikor három hét múlva lelépett, már folyékonyan beszélt oroszul. 1945 végén azonban már nem volt ilyen jó barátságban az oroszokkal, nem tetszett neki, hogy a megszálló Vörös Hadsereg katonái teljesen meztelenül fürdenek a Széchenyi fürdőben, úgyhogy összeszedett néhány markos legényt, akikkel alaposan helyben hagyták őket. Hiába rohangáltak a tábori csendőrök fegyverrel a kezükben a tettest keresve, a társaság összezárt, sohasem került napvilágra az elkövetők kiléte.

A labdarúgás csak egyike volt annak a számtalan dolognak, amit szívesen és jól csinált. Igazolt játékosa volt az Elektromosnak és a Postásnak, de sohasem gondolta volna, hogy egyszer majd a futball révén emlékeznek meg a tetteiről, sokáig nem fordított rá nagyobb energiát, mint bármire az életben.
De aztán egy riói utazás mindent más megváltoztatott…

A Schwanner János hihetetlen életéről és pályafutásáról szóló cikk elolvasható a FourFourTwo.hu-n, IDE KATTINTVA!