Az 1960-as Európa-bajnokság döntője 90 perc után 1–1-es döntetlenre állt a Szovjetunió és Jugoszlávia között, így kétszer 15 perc hosszabbítás következett, amelyből már csak hét perc volt hátra, amikor Ponyegyelnyik egy balról érkező beadást a kapuba bólintott, s ezzel a szovjetek nyerték az első alkalommal kiírt kontinenstornát.
Miután Ponyegyelnyik a Csehszlovákia elleni elődöntőben is eredményes volt, ötödmagával az Eb társgólkirálya is lett a kétgólos csatár.
Az 1937-ben Rosztov-na-Donuban született Ponyegyelnyik 1956-tól a helyi FK Rosztovban kezdett futballozni, majd az SZK Rosztov játékosa lett, s később megfordult a moszkvai CSZKA-nál és a Szpartaknál is.
A szovjet válogatottban 1960 és 1966 között 29 mérkőzésen 20 alkalommal volt eredményes, a csapattal az 1960-as Eb-győzelmet követően 1964-ben ezüstérmet szerzett az Eb-n, s ott volt az 1962-es chilei világbajnokságon is, amelyen a szovjetekkel a negyeddöntőig jutott.
Miután egy vakbélműtét következményei miatt mindössze 29 évesen, 1966-ban vissza kellett vonulnia, rövid ideig edzősködött, majd sportújságírónak állt, s az Orosz Labdarúgó-szövetség tanácsadójaként is dolgozott. A rosztovi stadion mellett 2015-ben avatták fel a szobrát, amely az Európa-bajnoki trófeával ábrázolja ifjúkorában.
Az RFS közleménye nem tér ki Ponyegyelnyik halálának okára.
