Gyász: „Maradona már 16 évesen úgy cikázott köztünk, hogy csak kapkodtuk a fejünket”

„Akkoriban még nem ismertük a nevét, a második félidőben csak annyit láttunk, hogy beáll egy fiatal srác, az arcán gyerekes vonásokkal – idézte fel a későbbi világbajnok klasszis bemutatkozásának pillanatait a kiváló magyar kapus, Gujdár Sándor. – Az idősebb játékosok mellett még jobban kiütközött, mennyire mások a vonásai, persze tizenhat évesen milyen legyen az ember…? Ragadt a lábához a labda, már azon a találkozón úgy cikázott köztünk, hogy csak kapkodtuk a fejünket.”

Az 1982-es vb csoportkörében a jóval érettebb támadóval találták szemben magukat a magyar labdarúgók, míg az Újpest játékosait már világbajnokként, a Napoli színeiben kergette őrületbe 1990 őszén, amikor az olasz együttest összesorsolták a magyar bajnokkal a BEK-ben. Nápolyban két góllal vette ki a részét a 3–0-s hazai sikerből, a visszavágón góljai nélkül is 2–0-ra nyert a Napoli.

„Amikor megérkeztünk Nápolyba, rádöbbentünk, hogy más világba kerültünk, szembesültünk azzal, mit jelent a városnak Diego Maradona – tekintett vissza a párharc első meccsére Szlezák Zoltán, az Újpest korábbi hátvédje. – Nemigen láttunk olyan utcát, házfalat vagy épületet, amelyre ne festették volna fel a tízes számot, a nevét vagy az arcképét. Emlékszem, a kezdő sípszó előtti percekben már mindannyian a játékoskijáróban várakoztunk, mellettünk álltak a játékvezetők, valamint tíz hazai játékos, ám Diegót nem láttuk. Aztán amikor kijött az öltözőből, és elindult a társai felé, a nápolyiak hangosan kiabáltak, tapsoltak, valósággal őrjöngtek. Mint amikor a csata előtt csatlakozik a sereghez a hadvezér.”

A tétmérkőzések mellett gálameccsen is megmutatta magát, 1981-ben a magyar válogatott 1–1-et játszott a Maradonával felálló Argentinos Juniorsszal, míg Détári Lajos egy találkozó erejéig csapattársa volt a világ egykori legjobbjának. A korábbi kiváló magyar futballista az angol labdarúgás centenáriumi ünnepsége alkalmából rendezett Angol ligaválogatott–Világválogatott gálameccsre kapott meghívót, s a 62. percben Josimar helyén lépett pályára, miközben Maradona – legalábbis lapunk korabeli tudósítása szerint – végigjátszotta a mérkőzést. A ligaválogatott 3–0-s győzelmével végződő meccséről a világválogatottat erősítő Gary Lineker emlékezett meg a BT Sportson.

„Azzal kezdte, hogy egy labdával dekázva bement egészen a kezdőkörig, aztán dekázás közben egyszer csak felrúgta a labdát olyan magasra, amilyen magasra csak tudta. Megvárta, amíg leesik, majd bumm! Megint óriásit rúgott bele, anélkül, hogy lepattant volna a földre. Aztán megint és ismét és újra, összesen tizenhárom alkalommal csinálta meg. És most jön a hihetetlen: egyszer sem lépett háromnál többet két érintés közben. Mindannyian csak néztük és azt mondtuk, ez lehetetlen.”