Wenger és az ő verhetetlen 21-e, a PL-történelem legjobb csapata

Mint tudjuk, verhetetlen csapatok nincsenek, csak olyanok, amelyeket hosszú ideig nem vertek meg. Mint tudjuk, vannak csapatok és vannak legendás csapatok: nos, Arsene Wenger „Verhetetlen Arsenalja” legendás, hosszú ideig veretlen csapat volt.

WENGERMÁNIA

Arsene Wenger külön fejezetet érdemel az Arsenal, de az angol labdarúgás történelmében is, pedig nem sok hiányzott ahhoz, hogy annak idején például ne a Bayern München, a Werder Bremen vagy a francia válogatott kispadjára üljön le, de kötötte az adott szó, talán ezért is lett ő minden idők egyik legsikeresebb menedzsere. Arról már nem is beszélve, hogy az Arsenal első számú kiszemeltje a nagy Johan Cruyff volt. A korábban a Mulhouse, az ASPV Strasbourg és a Racing Strasbourg csapatában futballozó, a Nancyt, a Monacót és a Nagoja Grampus Eightet is vezető francia tréner 1996-ban ült le az Arsenal kispadjára, élete első és utolsó menedzseri munkájára. Persze, ki tudta ezt még akkor?! Az Arsenal hatalmas múltra visszatekintő csapat volt, tíz bajnoki címmel, két Ligakupa- és hat FA-kupa-arannyal, egy KEK-sikerrel. Ez utóbbit 1994 tavaszán a Seaman – Dixon, Adams, Bould, Winterburn – P. Davis, Morrow, Selley – K. Campbell, A. Smith, Merson (McGoldrick, 86.) csapattal érte el George Graham, a Tomas Brolin, Gianfranco Zola, Faustino Asprilla, Alessandro Melli négyessel támadó Parma ellen. Mint láthatjuk, stabil, jó csapat volt az Arsenal, de az akkoriban megerősödő PL-be kezdtek beáramlani a jobbnál jobb, egyben drágábbnál drágább légiósok, egyre több pénzt kellett befektetni a siker érdekében, és ebben kezdtek lemaradni az „ágyúsok”. Wenger érkezés előtt az utolsó bajnoki címét 1991-ben szerezte az Arsenal, a fenti csapat magja mellett a David O'Leary, David Rocastle, Anders Limpar trióval, azelőtt két évvel óriási izgalmak árán előzték meg szintén a Liverpoolt, az idény utolsó mérkőzésén igazi ki-ki mérkőzésen, amelyet a Hillsborough-tragédia miatt egy hónappal eltoltak.

MI KELL AZ ARSENALNAK?

E két bajnoki címet a később zűrös ügyekbe keveredő Graham irányítása alatt érték el az „ágyúsok”, őt Bruce Rioch követte, de az ő regnálása idején sem futott nagyon a szekér, igaz, a 12. helyhez képest az ötödik pozíció hatalmas javulás volt. Pedig a vezetőség igyekezett: 1994-ben a John Hartson, Chris Kiwomya, Stefan Schwarz és a később az MTK-ben is felbukkanó Glenn Helder négyessel, egy évre rá a Dennis Bergkamp, David Platt kettőssel erősítettek – Wenger, ahogyan azt várták is tőle, elővette az utcai árusoktól vett udvari nagyseprűt, és a Paul Merson, John Hartson, Paul Dickov, Steve Morrow, Eddie McGoldrick, Andy Linighan hatost eladta, jó áron, távozott a remek dán középpályás, 1992-es Európa-bajnoki hős John Jensen is. No de mi ez ahhoz képest, hogy gyakorlatilag fillérekért megszerezte Nicolas Anelkát és a francia válogatott védelmi mindenest, Rémi Garde-ot – és mindenekelőtt meghosszabbított kezét, a gárda új tüdejét, Patrick Vieirát. Érdekes, hogy Bergkamp az Interben, Vieira a Milanban bukott meg rövid idő alatt, de Londonban végre megkapták a bizalmat; és felért egy bombaigazolással, hogy Tony Adamset Wenger megmentette az alkoholizmustól. Wenger szeptember végén írhatott csak alá az Arsenalhoz, előtte Japánban kellett dolgoznia. „A fő ok, hogy ide jöttem, az az, hogy a futballnak Angliában vannak a gyökerei. Imádom a mérkőzéseket körülvevő szellemiséget és az Arsenal szellemiségét, és ebben a klubban van potenciál!” – nyilatkozta bemutatásakor Wenger. Sokat elmond róla, hogy az év végén az Aranylabda átadásakor George Weah felhívta őt maga mellé a kispadra: annak idején a lassú és kövér támadóban Wenger látta meg a tehetséget, sokat foglalkozott vele, egy időre magukhoz is költöztette őt! Egy másik volt monacói játékosa, az akkor már szövetségi kapitány Glenn Hoddle pedig felkérte őt technikai igazgatónak.

HA EGY ÜZLET BEINDUL… DE ILYEN LASSAN?

Wenger a bajnokságban első nekifutásra bronzérmet szerzett, az összes kupában kudarcot vallott, de megalapozta a későbbi sikereket: nem, nem vásárlásokkal, hanem azzal, hogy az addig abszolúte elhanyagolt utánpótlást újjászervezte, és azt a Liam Brady, Don Howe kettős kezébe adta, az étkezésből száműzte a sült krumplit, a cukrot és a zsíros ételeket, az alkoholt meg pláne, rövid, pörgős edzésekre tért át, és még az olyan idősebb játékosok (Steve Bould, Nigel Winterburn, Ian Wright) is csodálkoztak azon, hogy mennyire felgyorsultak! A balsikerű első év után Wenger csak pár be nem vált fiatalt engedett el, mint a később a Ferencvárosig jutó Paul Shaw-t, de Marc Overmars, Emmanuel Petit, Gilles Grimandi, Matthew Upson, Christopher Wreh, Luís Boa Morte és Alexander Manninger alig 22 millióért lett a klubé, ez akkor sem számított már kiemelkedő összegnek, Plattért például 7.1 milliót fizettek korábban. Arról már nem is szólva, hogy Anelka 26 gól és 11 gólpassz után 32.4, Overmars 36 gól és 31 assziszt után 32.5 milliós haszonnal távozott!

DUPLA ÖRÖM, MAJD CSALÓDÁS

No, de addig sok örömkönny lefolyt az Arsenal-drukkerek arcán, ugyanis bajnok és FA-kupa-győztes lett a csapat, utóbbi sorozat döntőjében a nagyon erős Newcastle-t verve el. David Seamant, az 1995-ös KEK-döntő és a 2002-es világbajnokság peches hősét sérülése idején remekül helyettesítette a fiatal Manninger, Bergkamp kidőlésekor eredményesen ugrott be Wreh, Wright 179. gólja után a klubtörténelem legeredményesebbje lett. A bajnokság legjobbját Bergkampnak hívták, a legjobb menedzsert meg természetesen Wengernek. A Wreh, Upson, Boa Morte trió később nagy csalódást okozott, de Wenger a Bajnokok Ligájára a Freddie Ljungberg, Nelson Vivas párossal erősített, és ugyan David Grondin megvétele nem jött be, a télen elhozta Milánóból az Ajax hősét, a szívbetegségével harcoló Nwankwo Kanut, és a mára elfeledett szélsőt, Kaba Diawarát. Aztán Thierry Henry, Davor Suker, Sylvinho, Sylvain Wiltord, a nagy kudarc, a Ruud van Nistelrooy helyett megvett Francis Jeffers, Lauren, Robert Pires, Giovanni van Bronckhorst, a Seaman-utódnak kiszemelt Richard Wright, Edú, a kabátgombokért megszerzett Kolo Touré, a nagy rivális Tottenhamtől ingyen elcsábított középső védő, Sol Campbell, Gilberto Silva, Pascal Cygan, majd már 2003-ban a José Antonio Reyes, Philippe Senderos, Jens Lehmann, Cesc Fabregas, Gaël Clichy kvartett érkezett – csak éppen a 2000-es UEFA-kupa-döntőben kikaptak a Galatasaraytól, a BL-ben rendre kudarcot vallottak (szép sorban a Fiorentina, a Lens, a Valencia, a Bayer Leverkusen és a Deportivo La Coruna viccelte meg őket), a hazai bajnokságban a fénykorát élő Manchester Uniteddel nem bírtak. 2002-ben azonban ismét sikerült a duplázás, már egy Seaman (R. Wright) – Lauren (Luzsnyij, Dixon), S. Campbell (Adams), Keown (Upson), Ashley Cole (Van Bronckhorst) – Pires, Vieira (Edú), Parlour (Grimandi), Ljungberg – Henry (Kanu), Bergkamp (Wiltord) csapattal. Az FA-döntőben a Petit-vel felálló Chelsea-t múlták felül Ray Parlour és Ljungberg góljával és az idény végén visszavonuló Adams parádés játékával. Érdekes, hogy akár nagy ellenlábasának, Sir Alex Fergusonnak egy idő után, Wengernek sem volt szerencséje a kapusokkal: Wright, Guillaume Warmuz, Rami Shaaban, Stuart Taylor mind megbuktak, aztán érkezett a nagy fogásként beharangozott Jens Lehmann.

CSAK AZ A BL NE LENNE

Előtte jött egy csalódást keltő év, az FA-kupában sikerült csak megvédeni a címet, a döntőben most a Southamptont fektetve két vállra, de a Premier League-ben az MU lett a bajnok, a BL-ben meg a második csoportkörben az Ajax és a Valencia is a londoni gárda előtt végzett. Henryék Londonban egyik ellenfelüket sem tudták legyőzni, idegenben is csak a Romát. Így fordult a 2003–2004-es csodaidényre az Arsenal, amelyre egy támadómindenessel (José Antonio Reyes), két védővel (Philippe Senderos, Gaël Clichy), egy kapussal (Lehmann) és egy középpályás-üstökössel (Fabregas) erősített, miközben felkerült az U18-asok közül a még Fabregasnál is nagyobb tehetségnek tartott David Bentley, akiért majd 2008-ban 22 millió eurót fizet a Tottenham, de már a Blackburnnek. Távozott Lehmann miatt Seaman, a veterán Luzsnyij, illetve a Barcelona kölcsönkérte a sokoldalú Van Bronckhorstot, a minimális költekezés oka az volt, hogy már gyűjtötték a pénzt az új stadionra (a Highburybe 39 ezren fértek be, az új otthonba több mint 60 ezren). Az MU elleni angol Szuperkupa-mérkőzésre, a Community Shieldre Lehmann került be az újak közül a kezdőbe, 11-esekkel a manchesteriek nyertek, de a bajnokságban nem volt pardon: győzelem győzelem hátán, pár iksszel fűszerezve, Henry és Pires szórta a gólokat, és első csapatként veretlenül lettek bajnokok a PL-ben, Nick Hornby mája hatalmasra hízott – korábban csak a Preston North End lett így angol élvonalbeli bajnok, még 1889-ben, de csak 22 mérkőzést játszva. A kupákban azonban nem ment: az FA-ben a United, a Ligakupában a Middlesbrough jelentett végállomást, a BL-csoportkörben a Lokomotív Moszkva, Inter, Dinamo Kijev hármas nem okozott gondot, később a Celta Vigo sem, de aztán Roman Abramovics „friss” Chelsea-je megállította őket, a Highburyben győzve. De akkor is: azóta gyűjtött már több pontot a PL-aranyos, veretlenül azonban senki sem lett bajnok a világ talán legkiegyensúlyozottabb, legszínvonalasabb bajnokságában, ezért is kapták meg a „Legyőzheteten”, azaz „The Invincibles” nevet másodikként Angliában a Preston North End után. Egy későbbi választáson ez az Arsenal lett a PL történetének legjobb csapata! Abban a bajnokságban ők szerezték a legtöbb gólt, 73-at, és 21 alkalommal nem kapitulált a védelmük, az előző és a következő bajnoksággal együtt 49 mérkőzésen nem kaptak ki (megdöntve a Nottingham Forest bő negyedszázados, 42 bajnokit számláló rekordját), ezek közük 36-ot nyertek meg, miközben a ligában csak 21 játékost vetett be Wenger, abban a bajnokságban a legkevesebbet!

A Liverpool ezt már biztosan nem ismétli meg az idén!

SZORGOS NÉPÜNK…

Wenger építkezése sikerre vezetett: bárLehmannmeglepően sokat hibázott, élvezte mestere bizalmát, és ki figyelt még ekkor a nagy Alan Hansen figyelmeztetésére, aki szerint ez az Arsenal „a brit történelem leglehengerlőbb csapata”, de egyben példa arra, hogy gyenge csapattal is lehet bajnokságot nyerni, a gárda Achilles-sarka ugyanis a kapusposzt. És hol volt még ekkor a 2006-os BL-döntő?! Fabián Carini majdnem az Arsenalhoz igazolt, már a szerződése is készen volt, a világbajnok Marcos csak próbajátékig jutott, a vb-ezüstérmes Mickaël Landreau, de Rüstü Recber, Santiago Canizares és Christian Abbiati neve is felbukkant, ám egyikük sem lett az Arsenalé. A Tottenhamtől, ráadásul ingyen, megszerzett Campbell volt a védelem oszlopa, ideális társa Wenger egyik nagy fogása, az eredetileg jobbhátvédnek vett Kolo Touré, balján a saját nevelésű Ashley Cole-lal, jobbján az őserő Laurennel. Középen beugrásra készen állt a Keown (36 éves volt az idény kezdetén), Cygan, Senderos trió, a még fiatalkorú Clichy 14 mérkőzésen játszhatott abban az idényben, a mára az emlékezetből totálisan kikopó görög középső és jobb oldali védő, Sztathisz Tavlaridisz hármon. Mint látjuk, inkább megbízható, mint világklasszis négyes volt a védelem, de meglepően stabilan álltak ekkor a lábukon a tagok, lásd a 21 kapott gól nélküli bajnokit és a 38 mérkőzésen összesen beszedett 26 találatot. Könnyű volt azért úgy remekelni, hogy előttük tényleg világklasszissá nőtte ki magát a rettenthetetlen harcos, Vieira, abban az idényben 44 mérkőzésen 8 kanadai pontot is termelt, 12 sárga és egy piros lap mellett. Jobbkezéről, a szűrő Gilberto Silváról elég legyen annyi, hogy 2002 nyarán világbajnoki címet szerzett a brazil válogatottal, szűrőként Angliában ez idényben hét kanadai pontig jutott, Edú pedig olyan mély benyomást tett a klubra, hogy annak ma ő a technikai igazgatója, egyébként 19 szeres (brazil) válogatott, akkor hét gólja mellett három asszisztot dobott a közösbe. A viharvert ábrázatú, akkor csak harmincéves Parlourpedig a sor összes posztján bevethető volt, 37 mérkőzésén hét sárga lappal és nulla kanadai ponttal.

FEL, TÁMADUNK!

Az igazi erejét a középpályássornak és a csapatnak is a két gyors, kiszámíthatatlanul cselező, pontosan passzoló és lövő, a csontdarálóban is helytálló szélső adta: Pires 31, a divatdiktátorrá is előlépő svéd Beckham, Ljungberg 17 kanadai pontig jutott – és ha nem fog rajtuk a „Wenger-átok”, azaz nem sérülnek meg csúcsformájukban nagyon súlyosan, még nagyobb karriert futottak volna be, ebben biztosak vagyunk. A tavaly elhunyt Reyes fél idényében 21 mérkőzésen lőtt öt gólt, de összesen csak 1150 percnyi futballal, a fiatal Bentley is betalált egyszer az ellenfél kapujába. Az idény befejezésekor már 35 éves volt, de kortalan zseniként játszott Bergkamp, akit Wenger okosan hátrább vont a frontvonalból, és ideálisan szolgálta ki Henryt, aki élete formájában futballozott: a holland gigász 5 gólt és 9 gólpasszt, a francia 39 gólt és 11 gólpasszt (!) mutatott fel az idény végére! A fenegyerek Wiltord viszont éppen ekkor játszotta ki magát a csapatból (20 mérkőzés, 4 gól), Kanu sem brillírozott (24/3), a francia fiatal, Jérémie Aliadiere ellenben 600 perc alatt jutott négy „hálózörgetésig”. Wenger nem taktikázta agyon magát: a klasszikus 4–4–2 Bergkamp miatt inkább 4–4–1–1 volt, de mint láttuk, csúcsformájában Henry felért egy csatártrióval. A csapat fő erőssége a középső védelmi duó mellett a felfutó védők és a szélsők folyamatos, agresszív támadójátéka volt, gyakori helycserével és középre töréssel, abban a korban még ritkaságnak számított például a húszas évei elején járó Cole öt gólpassza. Kétcsatáros játék esetén Cole és előtte a csúcsformában lévő Pires, Henry kettős a világtörténelem egyik legerősebb bal oldalát alkotta, és ez volt minden idők legjobban kontrázó Arsenalja. Amelynek „gálatizenegye” a Lehmann – Lauren, S. Campbell, K. Touré, A. Cole – Ljungberg, Gilberto Silva, Vieira, Pires – Bergkamp – Henry csapat volt.

PERSZE, A BL…

A csodák esztendeje, illetve idénye után Wenger sorcserét vezényelt: Jeffers, Wiltord, Van Bronckhorst, Parlour, Keown és Kanu távozott, egy félcsapatnyi fiatalt kölcsönadott, de vett kapust (Manuel Almunia), Bergkamp-utódot (Robin van Persie), védőt (Emmanuel Eboué), szűrőt (Mathieu Flamini), az ifiből pedig felhozta a Quincy Owusu-Abeyie, Johan Djourou, Sebastian Larsson triót. Van Persie-ből Wenger remek középcsatárt faragott (korábban szélső volt a holland), Flamini fényesen bevált, és mivel berobban Fabregas is, nemsokára elengedi Wenger Edút és Vieirát – utóbbi a búcsúmérkőzésén győztes találatot szerzett az FA-kupa-döntőben, az MU ellen a tizenegyespárbajban!

Az a lövés mentette meg az idényét az Arsenalnak, mert a bajnokságban a United elleni, a londoniak által vitatott körülmények között elszenvedett vereség és a sérülések hullámvölgybe lökték a csapatot, a BL-ben meg a később mumussá váló Bayern München állta útjukat a csoportkör után. Vieira helyére a mester megvette Alekszandr Hlebet, de nem ment a bajnokságban, a téli nagybevásárlás (Theo Walcott, Emmanuel Adebayor, Abou Diaby) ellenére sem. Sőt a negyedik helyen végeztek, Wenger alatt (a francia teljes idényeit tekintve) odáig a másodiknál rosszabbak sohasem voltak – a mélyütés mégsem ez volt, hanem az, hogy a Barcelona ellen elveszítették a BL-döntőt. Pedig felépült Cole és Henry, amott kidőlt Lionel Messi, csakhogy 18 perc játék után Lehmann kiállíttatta magát, és ugyan Campbell gólt szerzett, de a hajrában fordítottak a katalánok, akiknek soraiban kezdett Van Bronckhorst, kispadozott Sylvinho, a másik oldalon pedig Bergkamp és Van Persie sem állt be! A nyáron Cole, Cygan, Lauren, Campbell, Pires, Reyes és Bergkamp is távozott – ez már egy új Arsenal lett. Wenger 2018-ban távozott a hallhatatlanságba, addig már „csak” három FA-kupa-aranyat gyűjtöttek be, bajnoki címet viszont egyet sem.

1996
Érkezett: Vieira (Milan, 5 350 000 mai euró), Anelka (PSG, 760 000), Lukic (Leeds, ingyen), Garde (R. Strasbourg)
Távozott: Merson (Middlesbrough, 6 600 000), Hartson (West Ham, 5 000 000), Dickov (Manchester City, 1 500 000), Morrow (Queens Park, 750 000), McGoldrick (Manchester City, 450 000), Linighan (Crystal Palace, 125 000), J. Jensen (Bröndby, i.)

1997
Érkezett: Overmars (Ajax, 7 500 000), Petit (Monaco, 3 750 000), Grimandi (Monaco, 3 750 000), Upson (Luton, 2 800 000), Boa Morte (Sporting CP, 2 400 000), Manninger (Grazer AK. 1 450 000), Wreh (Guingamp)
Távozott: Helder (Breda)

1998
Érkezett: Kanu (Inter, 6 250 000), Ljungberg (Halmstad, 4 500 000), K. Diawara (Bordeaux, 3 000 000), Vivas (Lugano, 2 200 000), Grondin (St.-Étienne, 750 000)
Távozott: I. Wright (West Ham, 750 000), Chris Kiwomya (Queens Park, i.)

1999
Érkezett: Henry (Juventus, 16 100 000), Suker (Real Madrid, 5 400 000), Luzsnyij (Dinamo Kijev, 2 750 000), Sylvinho (Corinthians, i.), Ashley Cole (Arsenal B)
Távozott: Anelka (Real Madrid, 35 000 000). K. Diawara (Marseille, 3 500 000), Bould (Sunderland, 800 000), Boa Morte (Southampton, 700 000), Garde (visszavonult), Platt (Nottingham, i.)

2000
Érkezett: Wiltord (Bordeaux, 17 50 000), Jeffers (Everton, 15 300 000), Lauren (Mallorca 10 700 000), Pires (Marseille, 9 800 000)
Távozott: Overmars (Barcelona, 40 000 000), Petit (Barcelona, 15 000 000), S. Hughes (Everton, 3 500 000), Winterburn (West Ham, i.), Suker (West Ham, i.)

2001
Érkezett: Van Bronckhorst (Rangers, 13 500 000), R. Wright (Ipswich, 9 000 000), Edú (Corinthians, 8 750 000), K. Touré (ASEC Mimosas, 185 000), S. Campbell (Tottenham, i.), Aliadiere (Arsenal U18), Pennant (Arsenal U18)

2002
Érkezett: Gilberto Silva (Atlético Mineiro, 6 900 000), Cygan (Lille, 3 830 000), Warmuz (Lens, i.), Shaaban (Djurgarden)
Távozott: R. Wright (Everton, 5 500 000), Upson (Birmingham City, 1 400 000), Manninger (Espanyol, 1 320 000), Grimandi (Colorado Rapids, i.), Adams (vv.), Dixon (vv.)

2003
Érkezett: Reyes (Sevilla, 20 000 000), Senderos (Servette, 3 550 000), Lehmann (Dortmund, 3 500 000), Fabregas (Barcelona U17, 3 200 000), Clichy (Cannes, 375 000), Bentley (Arsenal U18)
Távozott: Van Bronckhorst (Barcelona, kölcsönbe), Grondin (Dunfermline, i.), Warmuz (Dortmund, i.), Seaman (Manchester City, i.), Luzsnyij (Wolverhampton, i.)

2004
Érkezett: Almunia (Celta Vigo, 5 000 000), Van Persie (Feyenoord, 4 500 000), Eboué (Beveren, 2 200 000), Flamini (Marseille, 480 000), Djourou (Arsenal U18), S. Larsson (Arsenal U18)
Távozott: Jeffers (Charlton, 3 900 000), Wiltord (Lyon, i.), Van Bronckhorst (Barcelona, i.), Parlour (Middlesbrough, i.), Kanu (West Bromwich, i.), Keown (Leicester City, i.)

2005
Érkezett: Hleb (Stuttgart, 15 000 000), Walcott (Southampton, 10 500 000), Adebayor (Monaco, 10 000 000), A. Song (Bastia, 4 000 000), Diaby (Auxerre, 3 000 000), Vela (Chivas, 3 000 000), Muamba (Arsenal U18)
Távozott: Vieira (Juventus, 20 000 000), Owusu-Abeyie (Szpartak Moszkva, 2 500 000), Bentley (Blackburn, 1 750 000), Pennant (Birmingham City, 750 000), Vela (Celta Vigo, k.), S. Taylor (Aston Villa, i.), Edú (Valencia, i.)

2006
Érkezett: Rosicky (Dortmund, 10 000 000), Denílson Neves (Sao Paulo, 5 000 000), Júlio Baptista (Real Madrid, k.), Gallas (Chelsea)
Távozott: Ashley Cole (Chelsea, 7 400 000), Cygan (Villarreal, 2 900 000), S. Larsson (Birmingham City, 1 500 000), Lauren (Portsmouth, 550 000), S. Campbell (Portsmouth, i.), Pires (Villarreal, i.), Reyes (Real Madrid, k.), Bergkamp (vv.)