FFT: Kitüntetés volt, hogy Puskással játszhattam – Denis Law

Ízelítőnek néhány részlet az FFT nagyinterjújából:

– Úgy hallottam, gyerekként volt egy olyan kancsalsága, ami miatt az egyik szemét becsukva kellett játszania. Igaz ez? (Baz Smith, Twitter)
– Igen. Öttől tizenöt éves koromig az egyik szemem kancsal volt. Az egész családommal ez volt, úgyhogy ez valami genetikus dolog lehet. Egész nap szemüveget kellett viselnem, s amikor jött a játék, akkor levettem, és az egyik szememet becsukva fociztam. Mindenki cikizett a meccsek alatt, úgy hívtak, kancsal, de hamar megszoktam.

– A catenaccio tetőfokán írt alá Olaszországba. Milyen élmény volt ez egy középcsatárnak? (Ruby Clements, e-mail)
– Szinte mindent szerettem Olaszországban: az életstílust, az ételeket, a borokat, a nőket, viszont focizni mentem oda, az pedig nagyon védekező jellegű volt. Nem tetszett. A Torino is ebben a szellemben játszott, kilencen védekeztek, ketten támadtak. Tehát az elejétől kezdve tudtam, hogy vissza kell menekülnöm Angliába. De az igazolási díjam olyan magas volt (110 ezer font, akkoriban rekord angol és olasz klubok között – a szerk.), hogy láttam, nem túl jók az esélyeim.

– 1963-ban Puskás és Di Stéfano társaként játszott a világválogatottban Anglia ellen a Wembleyben, és gólt is szerzett. Nem lehetett könnyű kommunikálni a csapattagokkal! Milyen érzés volt ekkora legendákkal együtt szerepelni? (John Tucker, Manchester)
– Számomra az, hogy két példaképem, Puskás és Di Stéfano oldalán játszhattam, a legnagyobb kitüntetés volt, ami egész életemben ért! És aznap még a mezünk is kék volt! A kommunikációról: igaz, nem túl sokat beszéltek angolul, és nem hiszem, hogy a skót akcentusom sokat javított a helyzeten. De ilyen kaliberű emberekkel nem nehéz együtt játszani. Nem kell feltétlenül ugyanazt a nyelvet beszélni hozzá.

– Számomra ön minden idők legnagyobb csatára, de ki a legjobb ezen a poszton, akivel valaha is játszott? (David Byers, Glasgow)
– Jimmy Greaves, kétségtelenül. És akkor is ő volt a legjobb angol, amikor a világválogatottal játszottunk ellenük. Ha hozzá került a labda a kapu közelében, azt igazán lehetett bánni, mert az ember tudta, hogy valahonnan, valahogyan biztosan rálövi. Hihetetlen futballista volt.

– 1973-ban Manchesteren belül csapatot váltott. Nem bántották emiatt a szurkolók, ahogy Carlos Tévezzel is tették 2009-ben? (J. Lind, Tignes, Franciaország)
– Nem, egyáltalán nem. Más volt a helyzet, mert már korábban rengeteg embert ismertem a Citynél, és játszottam is már a klubnál. És mindenki a barátom volt ott. Úgyhogy soha semmilyen probléma nem volt ezzel. Nagyon más helyzet volt, mint amikor Tévez otthagyta a Unitedot.

A teljes interjút elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!