Részletek az interjúból:
– Miért döntöttél úgy 2002-ben, hogy a Bolton játékosa leszel?
– Szerettem volna a Premier League-ben folytatni. Voltam az Eintracht Frankfurt játékosa Németországban, a PSG-é Franciaországban és a Fenerbahcéé Törökországban. Új kihívást kerestem, és a Bolton alkalmas volt erre. Én magam vezettem el Párizsból Boltonba, hogy aláírjam a szerződést.
– Milyen ember Sam Allardyce?
– Nagy örömmel voltam a játékosa. Nagyon jó volt köztünk a munkakapcsolat, az első pillanattól fogva megértettük egymást. Világosan elmondta, hogy mit akar, és hogy hová szeretné eljuttatni a klubot. Minden úgy működött, ahogyan elterveztük.
– Mi a kedvenc emléked az ott töltött időszakból?
– Talán az első idényem, mert, hogy őszinte legyek, előtte nem nagyon néztem utána a Boltonnak. A saját bőrömön tanultam meg, hogy a csapat a túlélésért küzd, és csak az utolsó nap dőlt el a Middlesbrough ellen, hogy marad az élvonalban. Azon a meccsen szabadrúgásgólt lőttem. Különleges érzés volt, előtte sohasem éreztem magam ennyire közel egy klub szurkolóihoz. Ez volt az életük. Így aztán ez a legszebb emlékem.
– Ronaldinhóval is játszottál a PSG-ben.
– Igen, óriási volt. Egyértelmű volt, mekkora tehetség, és azt hiszem, hasonló körülmények közül jöttünk, ő is az utcákon nevelkedett, és nagyon szerette a futballt, annak örömét. Ugyanakkora szenvedéllyel álltunk hozzá a játékhoz. Nagyon jól kijöttem vele, hiába volt egy kicsit fiatalabb nálam.
– Nigéria valaha volt legjobb labdarúgójaként emlegetnek. Mit jelent ez számodra?
– Igyekszem szerény maradni. Remélem, buzdítólag hatok az utánam jövő fiatalokra, akik azt a következtetést vonják le, hogy ha keményen dolgozol, elnyered a jutalmad. Azt tapasztaltam, hogy ez valóban kifizetődő.
A teljes interjút elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!