FFT: a chatszobában Carlos Valderrama
Részletek az interjúból:
– Akkor hát ki a király? Pelé vagy Maradona?
– Nos, nekem Maradona. Láttam Pelét az 1970-es világbajnokságon, ekkor még csak kilencéves voltam. Mégis Maradona az, aki egész pályafutásom során ott volt. Testközelből láttam, mennyire tehetséges.
– Három világbajnokságon léptél pályára a kiváló kolumbiai válogatottal. Milyen volt?
– Olyan, mint egy álom. Mindig is az volt a vágyam, hogy képviselhessem a hazámat egy vébén. Sok munkát tettem bele, és jó móka is volt. Érdemes jól csinálni a dolgokat, és ha még élvezed is, az különösen jó. Így érdemes igazán élni.
– Ki volt a nagyobb őrült: Asprilla vagy René Higuíta?
– Mindketten őrültek voltak, de jó fajta örültek. A pályán megkérdőjelezhetetlen volt az elkötelezettségük, és nagyon fegyelmezetten készültek. A pályán kívül aztán ismét megőrültek.
– Nem lepett meg néha, amit Higuíta művelt a pályán, például, hogy Roger Milla lecselezte az 1990-es vb-n, és így kaptatok gólt?
– Nem lepett meg, mert tudtam, hogy milyen. Biztonságban éreztem magam mellette, hiszen a világ egyik legjobbja volt. Szerencsém volt, hogy a csapattársa lehettem. Csinált néhány őrültséget, de amúgy biztonságban őrizte a kaput. Senki sem vádolta a Kamerun elleni vereség után, egyszerűen csak szomorúak voltunk, hogy kiestünk.
– Amikor ez történt, nagyon meglepődtem. Gyakran csinálta az edzéseken, de sohasem gondoltam volna, hogy egyszer élesben is kipróbálja, különösen nem azt, hogy Anglia ellen a Wembleyben. Ennél nagyobb őrültséget nem láttam.
A teljes interjút elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!
