Lőw Zsolt: Ez a PSG, itt semmit sem intéznek el kézlegyintéssel

– Mondhatjuk, hogy egyről a kettőre jutottak?
– Ha a vereségeinkre gondolunk, márpedig a szerdai Ligakupa-búcsú után arra kell gondolunk először, akkor igen – felelte a Nemzeti Sport megkeresésére Lőw Zsolt, a PSG másodedzője. – Amióta a nyáron munkába álltunk Thomas Tuchellel és a többi kollégámmal, ez volt a második vereségünk, azt megelőzően a Liverpool otthonában kaptunk ki BL-csoportmeccsen szeptemberben. A Guingamp elleni csata lefújását követően az volt az érzésem, a sors akarta úgy, hogy ezúttal vesztesen hagyjuk el a játékteret. Tipikusan olyan meccs volt, hogy százból kilencvenkilencszer mi nyertünk volna – ez volt az az egy, amikor a rivális örülhetett.

– Thomas Tuchel úgy nyilatkozott, nem voltak kellően éhesek a sikerre, nem tettek eleget érte. Egyetért a vezetőedzővel?
– Nyilvánvaló, követtünk el hibákat, de aki látta a találkozót, vagy böngészte utána a statisztikát, velünk együtt vakarhatta a fejét: hogyan tudott kikapni a PSG?! A labdabirtoklástól kezdve a kapura lövéseken és a futómennyiségen át a tizenhatoson belüli labdaérintésekig szinte minden téren fölülmúltuk az ellenfelünket – csupán a szerzett gólok számában nem.

– No igen, amíg a Paris Saint-Germain mindössze egyet, a Guingamp kettőt rúgott. Igaz, mindkettőt büntetőből, sőt, egy harmadikat is lőhetett volna.
– Korábban sohasem tapasztaltam, milyen érzés, amikor a csapatom ellen három tizenegyest ítélnek, a pályafutásomban ez kuriózumnak számít. Nem értettem egyet a játékvezető minden döntésével, a második büntetővel végképp nem, de ez már nem oszt, nem szoroz.

– A meccs után a tulajdonos berontott az öltözőbe és leüvöltötte a fejüket?
– Errefelé ez nem így megy. A bizalom továbbra is él a szakmai stáb és a játékosok iránt. Mindazonáltal fáj a vereség. Minden meccsen győzni akarunk, a Ligakupának is úgy vágtunk neki, hogy a végén miénk lesz a trófea. Egy lehetőséget elszalasztottunk, de Franciaországban még két serleget elhódíthatunk, mostantól az lebeg a szemünk előtt, hogy a bajnokságot és a Francia Kupát is megnyerjük. A Guingamp elleni fiaskót könnyű lenne ráfogni a bíróra vagy a balszerencsére, de a találkozó másnapján inkább azt kutattuk, mit rontottunk el, illetőleg miben kell javulnunk ahhoz, hogy a jövőben egy százalék esélyt se adjunk a vetélytársainknak. Az ellenfél gyakorlatilag tíz emberrel védekezett a tizenhatosán belül, ám mivel a jövőben is számíthatunk hasonló játékmódra, ennek is meg kell találnunk az ellenszerét. És az sem fordulhat elő többé, hogy az ellenfél háromszor kerül a kapunk közelébe, és három tizenegyest harcol ki.

– El lehet intézni a kiesést azzal, hogy ez csak a Ligakupa volt?
– Ugyan, ez a PSG, itt semmit sem intéznek el kézlegyintéssel, minden meccset, minden trófeát meg akarunk nyerni! Nyakunkon az Amiens elleni bajnoki, de még mindig bosszant és bánt, ami szerdán történt. Főleg azért, mert az elmúlt hónapokban hozzászoktunk a győzelmekhez.

– Neymar, Kylian Mbappé és a többiek miként reagáltak arra, hogy búcsút inteniük a Ligakupának?
– Ki könnyebben, ki nehezebben viseli el a sikertelenséget. Aki nyert már világbajnokságot, BL-t vagy bajnokságot, gyorsabban túlteszi magát a kudarcon, de egy fiatal játékos, aki még csak álmodozik arról, hogy magasba emelhet egy serleget, hosszabban emészti magát. Persze ez így normális. Mindenesetre örülök neki, hogy szombat délután megint játszunk, legalább nincs idő a sebek nyalogatására. Jó lenne minél hamarabb visszatérni a győzelem ösvényére.

– Egy gyors tesztkérdés: az európai topbajnokságokban hány csapat őrzi még a veretlenségét?
– A Juventus és a PSG.

– Vajon melyik gárda sorozata tart majd tovább?
– Ez már nehezebb kérdés... A két bajnokságot ugyanannyira erősnek vélem, mi több, szerintem a két csapat játékereje között sincs különbség. Természetesen azt remélem, a mi szériánk tart tovább – a PSG edzőjeként nem is mondhatnék mást.

– Mi a véleménye a téli igazolásaikról? Merthogy egyelőre nagy a csend Párizsban.
– Aligha árulok el titkot azzal, hogy szeretnénk erősíteni. A nyáron is akartunk, ám akkor nem sikerült maradéktalanul megvalósítani az elképzeléseinket. Mivel Adrien Rabiot bizonyára távozik, elengedhetetlen, hogy igazoljunk. A keretünk egyébként is szűkös, ráadásul jó néhány olyan fiatal futballista is tagja, aki kétségkívül tehetséges, de a legmagasabb szinten még nem vethető be.

– Vagyis kellenek a sztárok.
– Sztárokat mindig nehéz szerződtetni, télen különösen. Az őket foglalkoztató klubok amúgy sem válnak meg könnyen tőlük, kivéve, ha hatalmas összeg landol a bankszámlájukon. Szóval ebben az időszakban nem egyszerű kimagasló képességű labdarúgót igazolni, holott nekünk arra van szükségünk. Növelnünk kell a mennyiséget és a minőséget egyaránt. Az előttünk álló hetekben kell találnunk egy-két olyan játékost, aki azonnali erősítést jelent. Az már biztos, hogy a tavasszal legalább huszonnégy mérkőzést kell lejátszanunk, de minél tovább jutunk a BL-ben és a Francia Kupában, annál többször kell pályára lépnünk. Nem irigylem a futballistákat, iszonyú megterhelésnek vannak kitéve.

– Azért mi is érezzük a meccsek súlyát, legfeljebb annyival van könnyebb feladatunk, hogy a válogatott mérkőzésekkel járó szünetben két-három napot pihenhetünk. A szürke hétköznapok során ugyanakkor lényegesen több időt töltünk el munkával, mint a labdarúgók, naponta nyolc, de inkább tíz órát foglalkozunk azzal, mi volt tegnap, mi van ma, mi lesz holnap. Olykor ez embertelen.

– Embertelenül jó?
– Többnyire az. Ám ha netán kikapsz, embertelenül rossz. A saját bőrömön érzem, teljesen más úgy felkelni, hogy az előző nap nyertél. Akkor csodásan kezdődik a napod, mindenhez van kedved és energiád. Ha viszont ébredéskor az ugrik be először, hogy tegnap este kikaptál, nehéz az elindulás.

– Azért félévente egy borús reggel belefér, nem?
– Tulajdonképpen igen. Ha a Guingamp ellen letudtuk a tavaszi vereségünket, részemről rendben vagyunk.