Románia: Az égiek is így akarhatták – Miriuta László

Miriuta László kedden betöltötte a negyvenkilencedik életévét – meg is kapta a Dinamo Bucuresti kispadját.

„Tekinthetem ajándéknak a kinevezést – mondta a Nemzeti Sportnak a szakember csapata péntek délelőtti edzése után. – Sőt, életem egyik legszebb ajándéka ez, mert amint a kinevezésemet követően is említettem, Romániában azt jelenti nekem a Dinamo, amit Magyarországon a Fradi. Nagybányán születtem, ott nőttem fel, de a gyerekkorom a Dinamo bűvöletében telt, nyugodtan kijelenthetem, hogy kissrác korom óta az együttes szurkolója vagyok. Nagy csapatról lévén szó óriási megtiszteltetés, hogy engem kértek fel vezetőedzőnek, igaz, vasárnap délután még nem gondoltam volna, hogy ennek a hétnek a második fele már a klubnál talál.”

Az előző heteket a Bukarest melletti községben, Chiajnában töltötte Miriuta László, a hátsó régióban szerénykedő Concordiával igyekezett minél több pontot gyűjteni. Mint utóbb kiderült, a CFR elleni vasárnap esti meccs jelentette a búcsúját.

„A mérkőzés után hívtak Bukarestből. Akkor már tudni lehetett, hogy a Dinamo addigi edzője, Cosmin Contra váltja a válogatott élén Christoph Daumot, és a vezetők közölték, szeretnék, hogy én vegyem át a helyét. Részemről nem volt akadálya, csakhogy a Chiajna elnöke, Cristian Tanase nem rajongott az ötletért... Hétfő délután aztán hosszasan beszélgettünk, végül úgy álltunk fel az asztaltól, hogy ő is áldását adta a váltásra. Köszönettel tartozom neki, hogy nem fosztott meg eddigi edzői pályafutásom egyik legnagyobb lehetőségétől.”

Az érintettek kedden csaptak egymás tenyerébe, szerdán Dinamo–Concordia meccset rendeztek – volna.

„Azon a mérkőzésen még csak a lelátón ültem volna, de az égiek is úgy akarhatták, hogy elmaradjon, mert akkora eső esett, hogy a pálya alkalmatlanná vált a játékra. Mit ne mondjak, nem bántam, hogy elnapolták, furcsa lett volna a régi és az új csapatomat a nézőtérről figyelni. Nekünk, mármint a Dinamónak talán még jól is jött a pihenő a derbi előtt.”

Vasárnap már nincs „menekvés”, az FCSB (korábbi nevén: Steaua) elleni ütközet vár a piros-fehérekre – és újdonsült szakvezetőjükre.

„Nem éppen leányálom presztízsrangadóval kezdeni, de nincs bennem félsz, legalább annyi esélyünk van a győzelemre, mint a riválisunknak. Harminc-negyvenezer drukker lesz a tribünön, a hangulattal biztosan nem lesz probléma. Reményeim szerint a teljesítményünkkel sem. Eddig két edzést vezényeltem, amit láttam, bizakodással tölt el, a keretünk erős.”

„Nem mintha ez meglepett volna, ismertem mindenkit, ráadásul több olyan futballista is van a csapatban, akivel már dolgoztam együtt. Az sem jelent problémát, hogy tíznél is több nemzet képviselteti magát az öltözőben, mert angolul szinte mindenki beszél, de néhány légiós már a románt is megérti. Egyébként is, ha jól megy a játék a pályán, senki sem törődik azzal, ki milyen nyelven beszél a pályán kívül.”

Az idehaza csak „Laciként” emlegetett edző 2019 nyaráig kötelezte el magát a Dinamóhoz, állítja, ha még két esztendő múlva is ő felel a szakmai munkáért, az jó jel.

„A csapat pillanatnyilag a hetedik helyen áll, az alapszakaszban az a legfontosabb, hogy a felsőházi rájátszást érő első hat hely valamelyikén végezzen, szégyellném magam, ha ez nem sikerülne. A folytatásban pedig jó lenne valami nagyot alkotni. Amikor lejár a szerződésem, még csak ötven leszek, de még ötvenegy évesen is szívesen ülnék a Dinamo kispadján...”