A chilei élvonalban 1990 márciusától hat hónapon át próbálkoztak egy különleges szabály bevezetésével. Arra gondoltak, hogy jót tenne a játék izgalmának és a bajnokság népszerűsítésének egy második, távolabbról elvégzett büntetőrúgás.1990 márciusától hat hónapon át próbálkoztak egy különleges szabály bevezetésével. Arra gondoltak, hogy jót tenne a játék izgalmának és a bajnokság népszerűsítésének egy második, távolabbról elvégzett büntetőrúgás.
Húztak hát egy vonalat a gólvonaltól 25 méterre, egy félkörívvel a közepén. Ha ezen vonal és az alapvonal között (de nem a tizenhatoson belül) szabálytalankodott a védekező csapat, a támadó együttes egy tagja távoli büntetőt rúghatott a tizenhatoson kívülről. Így akár a szögletzászlónál történt szabálytalanság is egy nagyon előnyös, sorfal nélküli szabadrúgáshoz vezetett.
A rúgó játékos eldönthette, hogy a szabálytalanság helyéről vagy a tizenhatos előterében felfestett félkörvonalról végezze el a büntetőt. A többi játékosnak a 25 méternél meghúzott vonalon kívül kellett tartózkodnia.
A szabály bevezetését követő bajnoki fordulóban 63 gól született, ebből 18 távoli büntető után. A szabály csak fél évig volt érvényben, abban a bajnokságban ki is halt, amelyben született.
A különleges büntető 00:40-től
Itt 00:10-től