Gyász: elhunyt Eusébio, a portugál futball legendája

A mozambiki születésű, kiváló fizikummal és páratlan tehetséggel rendelkező klasszis 1960-ban, 18 évesen került a Benficához, amellyel egyéves ismerkedést követően karrierjét megalapozta. A portugál gárdát 1975-ig szolgálta, ezalatt 301 élvonalbeli bajnoki meccsen 317 gólt szerzett. Tizenegyszeres bajnoknak, ötszörös Portugál Kupa-győztesnek és hétszeres portugál gólkirálynak mondhatja magát, kétszer lett az Év futballistája Portugáliában (1970, 1973). 1965-ben, 1966-ban és 1968-ban a BEK-sorozat gólkirályi címével vigasztalódhatott.

Az egyébként is korszakos portugál csapat új klasszissal erősödve 1962-ben megvédte BEK-címét, a Real Madrid elleni amszterdami fináléban pont Eusébio gólja zárta le az 5:3-as mérkőzést. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy a vesztes csapatban Puskás Ferenc három gólt szerzett, és a találkozót az 1953-as „angolmagyaron” dirigáló holland Leo Horn vezette.) Eusébio ezt követően további három BEK-döntőbe jutott be a Benficával, ám 1963-ban a Milan (2:1), 1965-ben az Internazionale (1:0), majd 1968-ban 92 225 néző előtt a Manchester United hosszabbításban bizonyult jobbnak (4:1) a portugáloknál.

A portugál válogatottban 64 találkozón 41 gólt szerzett, meghatározó játékosa volt az 1966-os vb-bronzérmes együttesnek, amely a csoportkörben 3:1-re nyert a klasszisok sorát felvonultató – „brazilverő” –, negyeddöntőben elbukó magyar együttes ellen. Portugália a csoportkörből három győzelemmel lépett tovább – Bulgáriát 3:0-ra, Brazíliát 3:1-re intézte el, utóbbin Eusébio duplázott –, majd Észak-Koreát legyőzve (5:3, Eusébio négyet vállalt) bejutott az elődöntőbe, ahol 2:1-re kikapott a későbbi győztes Angliától. A szovjetek elleni bronzcsatát azonban 2:1-re megnyerte, utóbbi két összecsapáson Eusébio büntetőből volt eredményes egy-egy alkalommal, így kilenc góllal ő lett a torna gólkirálya.

1975-től a tengerentúlon több klasszissal egyetemben próbálta népszerűsíteni a soccert, ám a sportág igazi áttörésére még várni kellett. Visszavonulása után megmaradt a sportág egyik hiteles reklámarcának. A labdarúgás – egyben a portugál futball – egyik utazó nagykövete lett, nem lehetett világeseményt rendezni nélküle. Bármikor kérdezték, mindig sportszerűen, az ellenfelet is elismerve, dicsérve nyilatkozott, a nemzetközi, az európai és a portugál szövetség számíthatott rá, miként szeretett klubja, a Benfica, ahol is mérföldkőnek számít.

Méltó örököse, Cristiano Ronaldo máris a nyilvánosság előtt gyászolta meg egyik példaképét. „Halhatatlan vagy, Eusébio, nyugodj békében” – írta ki a twitterre a Real Madrid klasszisa.

„Számomra Eusébio minden idők legjobb futballistája a világon” – szólt a kolléga, Alfredo Di Stéfano búcsúja és dicsérete.

A klasszis az elmúlt években többször betegeskedett, 2011 karácsonyát tüdőgyulladás miatt töltötte kórházban. Az év elején kiengedték ugyan, de 2012 februárjában magas vérnyomás miatt újra be kellett mennie. A tavalyi Eb-n is rosszul lett, Poznanban szintén kórházba ápolták. Így idő előtt tért haza, ahol három hétig szorult kórházi kezelésre, miután stroke-ot kapott, és az intenzív osztályra került.

Eusébio da Silva Ferreira halálát a szív és a légzőszervek leállása okozta. Az utóbbi években már többször kórházba került különböző egészségi problémákkal. A 64 válogatott meccsén 41 gólt szerző futballista a Benficával 1962-ben megnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját, a BEK-et. A portugál nemzeti együttest 1966-ban a harmadik helyhez segítette az angliai világbajnokságon, amelynek a gólkirálya lett kilenc találattal. 1965-ben ő érdemelte ki az Aranylabdát, és pályafutása során kétszer (1968, 1973) volt Európa legeredményesebb góllövője.

Eusébio legszebb góljai