A nőcsábász, pucér Erikssont dühös férj űzte el

A fejezetet kihúzták Sven-Göran Eriksson könyvének angol, svéd, olasz, finn és dán kiadásából is, a norvégban azonban benne maradt az edző-amorózó egy kalandja, mely az egykori IFK Göteborg-játékos, Glenn Schiller bulija után játszódott le. A tréner Schiller egyik ismerősét csábította el, aki viszont férjezett volt, és ez a legkínosabb körülmények közepette ki is derült. Adjuk át a szót Erikssonnak:

„Hamarosan meztelenül voltunk a szófán. Egy szóval sem mondta, hogy férjezett, de egyszer csak kivágódott az ajtó, és egy nagydarab férfi állt az ajtóban. »Ki a franc vagy te?!« – kérdezte.”

»Azt hiszem, a legjobb, ha most én távozok« – válaszoltam. »Bizony, az lesz ám a legjobb!« – így ő.”

Eriksson némileg dicstelenül lépett le a lakásból a kaland után.

„Maradonához hasonlóan nekem is 39-es lábam van, de csak egy 46-os kosárlabdacipőt tudtam hirtelen felrántani. Mit tehettem volna, kölcsönvettem. Hogy mi történt volna, ha egy fotós lekap, amikor kisurranok hét számmal nagyobb cipőben, egy pólóban és egy baseballsapkában? Alighanem jó címlapsztori lett volna belőlem!” – mesélte az edző. „Amikor később találkoztam Glenn Schillerrel, ő juttatta vissza a lakásban maradt pénztárcámat és dzsekimet, és azt hiszem, ő is vitte vissza tőlem a kosárlabdacipőt.”

Stockholmi könyvbemutatóján Eriksson nem kommentálta az ügyet, de kiadója, a Norstedts jelezte: szerkesztési hibából kifolyólag maradt bent a sztori a norvég kiadásban.

Az önéletrajzban Eriksson nem is próbálja meg leplezni, hogy nagy nőcsábász hírében áll, no meg azt sem, hogy „ráfutott" egy tanácsadója, Samir Khan rossz ötleteire, így számlája legalább tízmillió fonttal megcsappant. Hogy a szakmáról is essen szó, a világjáró svéd volt a kiszemelt a Manchester Unitednél 2002-ben Sir Alex Ferguson helyére, sőt, alá is írt az MU-hoz egy előszerződést – csak aztán Ferguson úgy döntött, mégsem vonul vissza.

Nemzetközileg egyáltalán nem jegyzett játékoskarriert követően Eriksson 1977 óta dolgozik labdarúgóedzőként. Sikereit rövid göteborgi időszakában alapozta meg, majd dolgozott portugál (Benfica), olasz (Roma, Fiorentina, Sampdoria, Lazio) és angol (Manchester City, Leicester City) kluboknál, és az angol, a mexikói, valamint az elefántcsontparti válogatottnak volt szövetségi kapitánya. Az elmúlt két évben ázsiai (Thaiföld, Arab Emírségek, Kína) lehetőségek találták meg.

Klubszinten 19 trófeát gyűjtött be csapataival, három vb-n (2002, 2006, 2010) és egy Eb-n (2004) irányíthatta éppen aktuális válogatottját.