Xaviék Eb-álmát aludta az NSO Lengyelországban

Már a 16 csapatos torna sorsolásánál tudtuk, hogy nehéz dolgunk lesz, hiszen a tavalyi bajnok Moldova, a tavalyi bronzérmes Canal+ és a sötét lónak tartott Orange Sport televíziós csatornával kerültünk egy kvartettbe (a négyesek első két helyezettje jutott tovább a negyeddöntőbe). De ne szaladjunk ennyire előre, előbb nézzük meg közelebbről a tornának otthont adó Gniewinót.

A kisváros Lengyelország északi részén fekszik, Gdansktól mintegy 60 kilométerre. A hozzávetőlegesen 1700-as lélekszámú település a 2012-es lengyel–ukrán közös rendezésű labdarúgó Európa-bajnokság idején vált ismertté, hiszen itt szállt meg az Eb-címét a torna végén megvédő – nem mellesleg regnáló világbajnok – spanyol válogatott.

Tízfős „küldöttségünk" kedd hajnalban kelt útra, hogy aztán majd' 17 órás (!) buszozást követően megérkezzen Gniewinóba. A Lengyelországban eltöltött két nap során ugyanott szálltunk meg, ahol a tavalyi kontinenstorna idején a selección, a Hotel Mistralban. Négycsillagos szálláshelyünk bejárata fölött a „Selección Espanola de Fútbol" felirat (magyarul: spanyol labdarúgó-válogatott) pompázott, míg amerre a szem ellátott, az ibériai nemzeti csapat, valamint a spanyol labdarúgó-szövetség (RFEF) lógója díszelgett. Úgy a szálloda falain, ablakain, mint azon belül a különböző szobák bejáratain.

Joggal feltételezhettük azt, hogy a wellness-részleggel, biliárdteremmel, konferenciatermekkel „felszerelt" szálloda csak és kizárólag a spanyol válogatott számára épült. A hotel minden helyiségének bejárata fölé spanyol, illetve angol nyelven is ki van írva, hogy a „La Furia" játékosai milyen célból használták a szobákat. A falakon többek között a Xaviról, Andrés Iniestáról és Santi Cazorláról készült képek láthatók, ám a hallban a spanyol válogatott csapatképével is szembe találtuk magunkat.

A pályán pedig a fent említett Orange Sporttal kerültünk szembe elsőként a csoportkörben: az eddig számunkra ismeretlen lengyel csapattal pariban voltunk, mígnem jött Slawomir Wojciechowski, a Bayern München és a lengyel válogatott korábbi játékosa, aki két góljával (egyiket szabadrúgásból nyeste védhetetlenül a hosszú felsőbe...) eldöntötte a mérkőzést. A bajorokkal bajnoki címet, Német Kupát és Német Ligakupát nyerő középpályás (aki 2009-ben vonult vissza) egyébként szakkommentátorként tevékenykedik a lengyel sportcsatornánál.

A második csoportmeccsen jött a tavalyi bronzérmes Canal+, melynek soraiban két korábbi lengyel válogatott játékost ismerhettünk fel, közülük Maciej Murawskit valószínűleg senkinek sem kell bemutatni, hiszen a 2002-es világbajnokságon is pályára lépett. Az esélyesebb kék mezes tv-csatorna ellen is jól tartotta magát csapatunk, a fordulásnál egy gól volt a differencia a két gárda között, a hajrára fejben kissé el is fáradó NSO-együttes ismét pont nélkül távozott a pályáról.

A harmadik csoportmérkőzés az események alakulásának fényében már tét nélküli volt számunkra, a 2012-es bajnok Moldova megmutatta, hogy címvédésre készül, ennek megfelelően győzelemmel zárt ellenünk is, így megnyerte a csoportot. Moldova és a Canal+ készülhetett a negyeddöntőre, az Orange Sport és az NSO pedig az alsóházi küzdelmekre.

Másnap reggel jól is kezdett csapatunk, a korábbi futsalosokkal felálló Gazeta Wyborcza ellen a rendes játékidőben 1–1-re végeztünk, büntetőkkel pedig drámai csatában 5–4-re diadalmaskodtunk. Mondhatni, mi kerültünk a középpontba: mert hiába zajlottak a felsőház szikrázó mérkőzései a másik pályán, az épp pihenő csapatok futballistái és a nézők ebben a pár percben a magyar–lengyel párbajt izgulták végig, majd mosolyogva fényképezhették az NSO-csapat látványos örömét. „Srácok, mintha vb-döntőt nyertetek volna” – viccelődtek az esti banketten a söröspoharak emelgetése közben.

A következő összecsapáson a szintén lengyel Media Pomorza volt az ellenfél, a kétszer tíz perces találkozó nem hozott gólt (kapufákat és egy-egy nagy kimaradt helyzetet azonban igen), így ismét a büntetőkre maradt a döntés. Ezúttal azonban alulmaradt csapatunk, így végül a 10. helyen zárt az NSO, amely előrelépés a tavaly elért eredményhez képest.

A döntőbe egyébként a tavalyi tornához hasonlóan Bulgária és Moldova került be, 1–1 után büntetőkkel a bolgárok nyertek, akik letaszították a trónról a moldovai csapatot. A harmadik helyet ismét a Canal+ gyűjtötte be, amely a bronzmeccsen három egyre legyőzte Spanyolországot. A torna legjobb kapusa az ibériaiak kapuvédője lett, a gólkirályt Moldova adta, a legjobb játékost a Canal+. A hangulat egyébként végig kiváló volt, a mérkőzések között zene, a találkozók alatt pedig a stadion hangosbemondója gondoskodott arról, hogy mindenki jó érezze magát. Az összecsapások előtt a csapatokat bemutatták név és mezszám alapján, a lengyel riporternek néha meggyűlt a baja a kacifántos nevek kimondásával, ezzel tovább fokozva az egyébként is remek hangulatot.

Összegzésképp: szenzációs környezetben futballozhatott mind a tizenhat, tornára meghívott csapat, amelynek tagjai méltán dicsekedhetnek azzal, hogy ott élhettek le két csodás napot az életükből, ahol egykoron a Real Madrid és a Barcelona játékosai is tették.

És ha már Barcelona. A katalán alakulat július 20-án Lengyelországban játszik felkészülési mérkőzést – a hírek szerint a Lechia Gdansk ellen –, így az sincs kizárva, hogy a spanyol válogatott és a Nemzeti Sport Online után a 2012–2013-as szezon spanyol bajnoka is a gniewinói Hotel Mistralt választja majd szálláshelyéül.