Marseille, Lyon, Bordeaux - de mi a sorrend?

Beszédes a France Football keddi számában megjelent bajnoki beharangozó füzetecske vezércikkének címe: „Feledni Knysnát!" Vagyis jó mélyre temetni mindazt, ami a „kékek" dél-afrikai főhadiszállásán történt azon a bizonyos sztrájkkal súlyosbított napon. A vb-n részt vevő játékosok teljesítményének és munkamegtagadásának emléke oly égető, hogy a 2016-os Európa-bajnokság időközben elnyert rendezési jogáról, illetve az U19-es Európa-bajnokságot megnyerő „kékecskék" minapi bravúrjáról alig esik szó.

Knysnáról, sztrájkról, a játékosok felelősségre vonásáról annál több. Ilyen körülmények között kezdődik meg szombaton az új idény, amelynek két fő aranyesélyese a legutóbbi bajnok Marseille és a tavasszal ezüstérmet szerző Lyon.

MINDENKI CÉLKERESZTJÉBEN: OLYMPIQUE MARSEILLE

„Mindenki" természetesen nem reménykedhet abban, hogy kicsavarja a bajnoki serleget a Marseille futballistáinak kezéből, ám mint címvédő, az OM lesz az a csapat, amelyiknél kilencven perc erejéig mindenki jobb szeretne lenni. Nem lesz könnyű, noha Didier Deschamps vezetőedző a napokban leszögezte: „A futballban nehéz győzni, de megvédeni az elsőséget még nehezebb".

A Bajnokok Ligájában a csoportkörből mindenképpen továbbjutni akaró OM-nél egyelőre nem volt nagy a nyári mozgás, ám a sajtó biztosra veszi egy világklasszis támadó (Alberto Gilardino? Luís Suárez?) érkezését.

Az erősítésre különösen akkor lesz szükség, ha Mamadou Niang, a Fenerbahcéba kívánkozó házi gólkirály végül is távozik.

Az már biztos, hogy a spanyol utánpótlás-válogatott csapatkapitánya, César Azpilicueta (Osasuna) az OM-ben folytatja. Marseille-ben klubjuk nagyságának bizonyítékát látják megnyilvánulni a jobbhátvéd döntésében, hiszen állítólag a Real Madrid és a Barcelona is szívesen látta volna.

AZ ELSŐ SZÁMÚ TRÓNKÖVETELŐ: LYON

„Nem lehet kérdéses, a bajnoki cím visszaszerzése a célunk" – jelentette ki Claude Puel lyoni vezetőedző, és Jean-Michel Aulas klubelnök, a francia futball egyik legbefolyásosabb személyisége is a bajnokságot nevezte a legfontosabb hadszíntérnek, nem pedig a számára amúgy oly kedves Bajnokok Ligáját. No igen, hét bajnoki címet két, csupán dobogós idény követett Lyonban...

Az OL-nél bizonyos értelemben új korszak kezdődött, hiszen Sidney Govout érdemeire való tekintettel engedték légiósnak állni, így az utolsó hétszeres bajnok is kikerült a keretből.

A válogatott kapuján dörömbölő Jimmy Briand-tól nem is annyira a pótlását, inkább a felülmúlását várják. A kezdő tizenegy többi tagja régi harcos, az összeszokottsággal nem lehet gond.

JEAN TIGANÁTÓL VÁRJÁK A MEGÚJULÁST: BORDEAUX

Tavaly címvédőként vágott neki a bajnokságnak a Girondins Bordeaux, és noha sokáig őrizte az esélyt a duplázásra, sőt a BL-ben egészen a negyeddöntőig jutott, az idény végére olyannyira szétesett a játéka, hogy az Európa-ligába sem kvalifikálta magát. Ez akkor fájdalmat okozott a csapat holdudvarában, most viszont jól jöhet, hogy nemzetközi erőpróbák nem csapolják meg a játékosok erejét.

A szövetségi kapitányi székbe átülő Laurent Blanc helyét Jean Tigana foglalta el a kispadon. Mivel a játékoskeretnek egyelőre nem jutott ilyen nívós erősítés – sőt Maruan Samah távozása érzékeny veszteségnek ígérkezik –, jobb híján az eredményes szerepléshez szükséges pluszt a klubot játékosként is szolgáló, edzőként azonban már a Monacóval bajnokságot nyerő  Tiganától várják.

Az új tréner legnagyobb feladata, hogy visszahozza a vb-szereplést kisebb traumaként megélő Yoann Gourcuff játékkedvét. Tigana úgy véli, ezt szinte már meg is oldotta.

SZUNDIKÁLÓ NAGYÁGYÚK: PSG, MONACO, SAINT-ÉTIENNE

A Monaco öt, a Paris Saint-Germain hat éve nem léphetett fel a bajnoki dobogóra, míg a tízszeres aranyérmes Saint-Étienne az ötödik helynél sem jutott magasabbra azóta, hogy 2004-ben visszajutott az élvonalba. A Monacótól és az elsősorban a védelmének megerősítésére (Bocanegra, Ebondo, Marchal) összpontosító Saint-Étienne-től ezúttal sem várhatunk jelentős előrelépést.

Az ultrái jelentős részével haragban lévő PSG ellenben Mathieu Bodmer és Nené személyében két olyan futballistát szerződtetett, aki egyből az – amúgy is jó nevekből álló – kezdőcsapatba állítható. Antoine Kombouaré kellően tapasztalt edző ahhoz, hogy második párizsi évében újra a dobogó közelébe kormányozza a csapatot.

NEHÉZ LESZ ISMÉTELNI: AUXERRE, MONTPELLIER, LORIENT

A Bajnokok Ligája-szereplés lehetőségét kivívó csapatok közül az Auxerre idénye ígérkezik a legnehezebbnek, még akkor is, ha a playoffot esetleg elbukja. Az Európa-liga csoportköre ugyanis garantálva van, így a gyakorlatilag változatlan összetételű keretnek egész ősszel két fronton kell helytállnia – még szerencse, hogy Jean Fernandez személyében a mezőny legtapasztaltabb trénere (491 élvonalbeli meccs) ül a kispadján.

Edzői fronton a tavasszal a hetedik helyen záró, ezzel története legjobb eredményét elérő Lorient sem áll rosszul. A 2003 óta hivatalban lévő Christian Gourcuff – a bordeaux-i játékmester édesapja – eddig jól alkalmazta kicsiben Arsene Wenger módszereit, és ami azt illeti, néhány fontos játékos távozása következtében most is gyakorolhatja a csapatépítést. Az elmúlt idényben 17 gólt szerző Kevin Gameiro mindenesetre még a rendelkezésére áll.

A legutóbbi idényben újoncként brillírozó Montpellier esetében közelről láttuk, mit jelent két kulcsember elveszítése.

KÉT LÉCET IS MAGASRA HELYEZTEK: LILLE

Az eddig nem érintett csapatok közül több is odaérhet a nemzetközi kupás helyekre. Elsőként a Lille-t említjük, amely legutóbb mindössze egy ponttal maradt le a BL-ről, és legnagyobb tehetségeit (Gervinho, Eden Hazard, Mavuba) mind megtartotta.

Rudi Garcia vezetőedző nem kevesebbet tűzött ki célként legénysége elé, mint „kivívni az európai indulás jogát a bajnokságban, és közben felemelő pillanatokat átélni az Európa-ligában".

A terv első felét Rennes-ben is magukénak vallják. A bretonok elveszítették néhány fontos játékosukat, köztük a Lyonba költöző Briand-t, ám Frédéric Antonetti vezetőedző elismerte, az erősítés szinte minden tekintetben a vágyai szerint alakult – szóval, irány Európa. Yann Mvila személyében mindenesetre az övék az egyik legnagyobb francia középpályás-tehetség.

A Toulouse a tavalyi gólkirály, André-Pierre Gignac újbóli megtáltosodására alapozva bízik a feljebb kapaszkodásban, míg a Nancy szurkolói az egykor Nantes-ban villogó Marama Vahiruában látják a támadósor megváltóját.

Természetesen a Sochaux, Nice, Valenciennes, Lens kvartett tagjainak is jó okuk van arra, hogy bennmaradjanak. A Sochaux nem szeretné, ha francia rekordnak számító 63 élvonalbeli idényét nem követnék azonnal újabbak. A súlyos pénzügyi gondokkal küzdő Lens a másodosztályban bizonyára nem tudna egyenesbe kerülni. Az utóbbi négy idényben mindig előrébb lépő Valenciennes szeretné élvonalbeli meccsekkel felavatni jövőre elkészülő új stadionját, és hasonló okokból nem szeretne alábukni a Nice sem – még három évig... Hogy megvannak-e mindehhez az erőforrásaik, nagy kérdés. Egy biztos: mindannyian nem eshetnek ki egyszerre, mert csak a mezőny utolsó három helyezettje búcsúzik.

AHOL KIRÚGTÁK, MAJD VISSZA IS VETTÉK AZ EDZŐT: ARLES-AVIGNON

A Caen hat éven belül harmadszor jutott fel az élvonalba, ami egyfelől nagy fegyvertény, másfelől viszont csalhatatlan jele annak, hogy az északiak képtelenek megkapaszkodni a legfelső osztályban. Eltökéltek, hogy a liftezésnek most véget vetnek, és Franck Dumas vezetőedző támadó csapatot ígér; bevásárlásaik alapján az idény meglepetésgárdája címre is esélyesnek tartják őket.

A Brest tizenkilenc év után kapaszkodott vissza az elitbe, azaz ha megkoptak is a tapasztalatai, de legalább vannak. Nem úgy az Arles-Avignonnak, amelyre pontosan illik a francia kiscsapatokra előszeretettel ráaggatott „Hüvelyk Matyi" elnevezés.

Bár a névsor elején virítanak, és a négy éve az ötödosztályból induló mesebeli útjuk révén sok-sok szimpatizánst szereztek maguknak, kisebb csoda lenne, ha nevükkel jövőre is találkoznánk a mezőny lajstromozásakor.

Egy érdekességgel mindenesetre máris szolgáltak. Michel Estevan, a sikerkovács vezetőedző a felkészülés kezdetén a fizetése és a játékosállomány megcsappanása miatt összekülönbözött a vezetőséggel. Elbocsátották, ám egy hét múlva visszavették – azaz ő irányítja a hétvégén kezdődő, lehetetlennek ígérkező küldetést...