László Csaba akár fél évet is vár még az igazira

– Való igaz, szeretnénk Skóciában maradni, elsősorban családi okokból – mondta a szakember, aki júliusban egyhónapos magyarországi kikapcsolódásra készül. – A gyerekek itt járnak iskolába, ráadásul a lányomra két év múlva nagyon fontos feladat, az érettségi vár. Annyit alkalmazkodtak a közelmúltban hozzám, hogy úgy igazságos, ha most én alkalmazkodok hozzájuk. Tulajdonképpen két lehetőség vetődött fel a család számára: visszatérünk Magyarországra vagy itt rendezkedünk be hosszabb távra Skóciában. Ami mondjuk nekem sem esik a nehezemre, lévén itt már nevet szereztem magamnak.

– Fél éve nincs csapata, nem sürgeti az idő? Vagy inkább a családi költségvetés?
– Azért nem vagyok teljesen munka nélkül, a BBC-nek és skót újságoknak szakkommentátorként dolgozom, bár ez valóban csak egy mellékállásnak tekinthető. Az idő szerencsére nem sürget, még fél évet adtam magamnak arra, hogy várjam azt az ajánlatot, ami minden szempontból ideális. Már lett volna olyan, amibe beleugorhattam volna, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt be kellene vállalnom. Úgy vagyok vele, amit nehezen épít fel egy edző, azt könnyen tönkre lehet tenni.

– Milyen lehetőségei voltak eddig?
– Spanyolországból mindjárt három is, amire, azt hiszem, joggal lehetek büszke. Három másodosztályú klub keresett meg, de végül nem tudtunk megállapodni. A Rayo Vallecano meghívásának eleget téve egy hétig voltam Madridban a tavasszal, még bajnoki meccsüket is láttam. Tárgyaltam a klubvezetőkkel, de végül a tulajdonos úgy döntött, hogy házon belül oldja meg az edzőkérdést, és az U19-es csapat trénerét bízta meg a felnőttek irányításával. Nem szólt mellettük különben, hogy az ígéreteikkel ellentétben végül mégsem tudtak olyan összeget az erősítésekre szánni, ami szükséges lett volna. De legalább ezt felvállalták. A Xerezzel és a Betisszel a menedzserem révén a mai napig kapcsolatban állok, ezek élő dolgok, még nem született végleges döntés. A sevillai klubbal régebb óta kapcsolatban vagyok, a téli edzőváltásnál is hívtak, de akkor még a Heartsnél dolgoztam, így nem mehettem.

– Németországban a Bochumnál vetődött fel a szerződtetése. Miért nem jött létre a megállapodás?
– Nagyon közel álltunk a megegyezéshez, többször személyesen is tárgyaltunk a klubvezetőkkel. Végül az pecsételte meg a sorsomat, hogy a gárda hazai pályán háromgólos vereséget szenvedett a bajnokság utolsó fordulójában a Hannnovertől, és kiesett. A klubvezetők ezután olyan edzőt kerestek inkább, akinek nagyobb tapasztalata van a második vonalból visszajuttatni a csapatot az elsőbe. Azt nem igazán értettem, hogy ez akár miért ne lehetnék én, de elfogadtam a döntésüket: valóban nincs ilyen jellegű tapasztalatom. Mert még nem is találkoztam hasonló kihívással edzői pályafutásom során.

– Mi van még a tarsolyban?
– Név nélkül két görög klub jelentkezett be. De ismerve a görögök bejelentkezését, nagy reményeket ehhez aligha fűzhetek jelen állás szerint. Ezért nem is mondok csapatnevet. Van még más is, de nem szeretnék a történtek elé menni. Tárgyalunk, alakulunk.

– A Kilmarnockot viszont nevesítették Ön helyett mások. Ott mi nem stimmelt?
– A tulajdonos ott sem igazán áldozott volna annyit a csapat megerősítésére, hogy azzal reálisan elvárhatóak lettek volna a célkitűzések. És itt kanyarodnék vissza, amit már a beszélgetésünk elején említettem: egy edzőnek be lehet, és olykor be is kell vállalnia sok mindent, mert ez egy ilyen szakma. Én azonban úgy érzem, hogy erre nem vagyok rászorulva.

– Egyfajta állásfoglalásnak is tekinthető, hogy részben azért elkötelezte magát Skócia mellett?
– Részben igen. Skóciában nagy respektem van, nevet szereztem magamnak, jó lenne ezzel élnem is. Emellett pedig a brit futball nagyon közel áll hozzám, minden szinten.

– Magyarországról is történt megkeresés, felvetődött, hogy visszatér a Ferencvároshoz. Miért nem fogadta el a zöld-fehérek ajánlatát?
– Azt azért elöljáróban hozzátenném, hogy Magyarországon számomra a válogatott és a Ferencváros mindig is prioritást élvez. Beszéltem Berki Krisztiánnal a lehetőségekről, de végül úgy váltunk el, hogy nem dolgozunk együtt. Végül az élet az én döntésemet igazolta, mert napokkal később távozott a posztjáról a vezérigazgató, és az nagyon rosszul jött volna ki, hogy az új vezetőknek otthagyott volna engem örökül. Ez így legalább tiszta lap mindenkinek.

– Valószínűleg ez így is van, de amikor tárgyaltak, ez még nem volt tudott dolog. Miért nem sikerült megegyeznie a Ferencvárossal, ha már annyira előnyt élvez?
– Felvázoltam az elképzeléseimet, mit és hogyan szeretnék csinálni. Mondtam, hogy egy langyos, középszerű Fradit nem akarok irányítani. Kérdeztem, hogy milyen erősítéseket terveznek a nyárra, mekkora keretből gazdálkodhatnak, mihez járult hozzá a tulajdonos. Az élet azóta erre is válasszal szolgált: érkeznek ugyan a játékosok a csapathoz, de velük aligha lehet csatába menni a bajnoki címért, de talán a dobogóért sem. Úgyhogy nem a véletlen műve volt, hogy ez a lehetőség sem jött össze.

– Úgy tűnik, mintha csak a készbe szállna be szívesen...
– Nem hiszem, hogy a készre várnék. Én szívesen dolgozok olyan csapatnál is, ahol fel kellene építeni valamit. Csak legyenek meg ehhez a biztos alapok.

– Tulajdonképpen mi az, amit vár és elvár?
– Amit minden edző: nyugodt és rendezett anyagi hátteret, ahol szakmai kihívásokat, teljesíthető és nemes célokat is talál magának, valamint csapatának az ember.