Mi kell a sikerhez? Didier Deschamps!

A kilencvenes évek elején nem sok OM-szurkoló gondolta volna, hogy 2010-ben ilyen hosszú ínséges időszak ér véget, az akkori elnök, Bernard Tapie ugyanis igazi sikercsapatot hozott össze.

Jobbnál jobb játékosok (Jean-Pierre Papin, Rudi Völler, Eric Cantona, Alen Boksic, Enzo Francescoli, Chris Waddle, Klaus Allofs, Abedi Pelé, Didier Deschamps, Jean Tigana, Basile Boli, Marcel Desailly, Dragan Sztojkovics) és neves edzők (Raymond Goethals, Franz Beckenbauer) kerültek ekkoriban a csapathoz, amely 1989-től 1993-ig zsinórban ötször zárt az élen a Ligue 1-ben, 1993-ban pedig első és eddigi egyetlen francia együttesként megnyerte a Bajnokok Ligáját.

A Tapie-korszak azonban csúnya véget ért, a hírhedt bundabotrány miatt (a bajnokságbeli ellenfél, aValenciennes játékosait próbálták megvesztegetni a Milan elleni BL-döntő előtt) ugyanis a csapatot 1994-ben kizárták az első osztályból, az 1993-as bajnoki elsőségét pedig elvették tőle. Nagyot tévedett, aki azt hitte, hogy ez csupán egy-két éves visszaesést eredményez majd, hiszen a BL-győzelmet követően csak idén, a francia Ligakupa döntője után emelhettek újra magasba jelentősebb trófeát marseille-i játékosok.

A kizárást követően első próbálkozásra megnyerték a másodosztály küzdelmeit, ám a súlyos anyagi gondok (negyedmillió frankos tartozása volt a klubnak) miatt az 1995–1996-os szezont is a Ligue 2-ben kezdték meg. Ezúttal csak másodikak lettek, ám ez is feljutást ért. A másodosztályú pokoljárás tehát lezárult, a trófea nélküli időszak viszont még jó ideig folytatódott.

Pedig a feljutást követő években, az adidas-vezérigazgató Robert Louis-Dreyfus „uralkodása" alatt is számos remek futballista húzta magára az OM mezét, elég csak Andreas Köpkét, Fabrizio Ravanellit vagy a Franciaországgal világbajnokságot nyerő Robert Pirest, Laurent Blanc-t és Christophe Dugarryt említeni. A nemzetközi porondon kétszer is közel álltak egy nagy sikerhez, ám 1999-ben a Parma, öt évvel később pedig a Valencia bizonyult jobbnak náluk az UEFA-kupa döntőjében.

A 2000-es évek közepén tehát ismét alakulni kezdett egy jó társaság, ám 2004 nyarán (az elvesztett UEFA-kupa-finálét követően) a csapat két alapembere is Londonba távozott: Didier Drogba a Chelsea-hez, Mathieu Flamini pedig az Arsenalhoz igazolt.

Újabb – elvesztett – döntő (2007-ben a Francia Kupában) és bajnoki ezüstérem (2008–2009) után tavaly nyáron változás történt a csapat élén, ugyanis Eric Geretset Didier Deschamps váltotta a kispadon. A klubbal játékosként 1990-ben és 1992-ben bajnokságot, 1993-ban pedig BL-t nyerő korábbi védekező középpályás nagy reményekkel tért vissza korábbi sikerei színhelyére, ám sokáig úgy tűnt, a megdicsőülés edzőként elkerüli Marseille-ben.

A 19. fordulóban az Auxerre-től elszenvedett hazai vereség után 11 pont volt a hátrányuk a címvédő Bordeaux-val szemben, nem csoda, hogy sokan kikezdték Deschamps-ot. Elsősorban a nyáron igazolt játékosok miatt érte sok támadás: a Bordeaux-tól, illetve a Real Madridtól megszerzett Souleymane Diawara és Gabriel Heinze a védelem közepén korántsem képezett áthatolhatatlan gátat, a kameruni Stéphane Mbia nem találta a helyét a középpályán, a Portóból klubrekordot jelentő 19 millió euróért megszerzett Lucho González pedig többet volt sérült, mint egészséges, így érthetően nem alkotott maradandót.

Hogy lett ezek ellenére két fordulóval a vége előtt bajnok a csapat? Nos, Deschamps szerint ebben óriási szerepe volt annak, hogy a Benfica márciusban búcsúztatta őket az Európa-ligából.

„A Benfica elleni kudarcunk nélkül ma nem lehetnénk itt. Ha akkor állva maradunk az európai kupaporondon, és továbbra is játszanunk kell csütörtökönként, nem lettünk volna ilyen sikeresek" – magyarázta Deschamps.

Nyilván van ebben igazság, ám a 41 éves szakember néhány merész húzására is szükség volt. A védekezés masszívabb lett, Édouard Cissé remekül szűrt a hátsó emberek előtt, Heinze kihúzódott a bal szélre, a középpályán Mathieu Valbuena sokkal nagyobb szerepet kapott – a lehetőséggel pedig élt is –, és az sem volt mellékes, hogy a felépülő és formáját visszanyerő Lucho González igazi vezérévé vált a Marseille-nek.

A tavaszi menetelés eredményeként 36 forduló után már bajnok a kék-fehér együttes, ha pedig hozzávesszük, hogy közben a Bordeaux legyőzésével a Ligakupát is elhódította, nem nagy merészség kijelenteni: jó döntést hoztak tavaly nyáron a klub vezetői. Azaz visszatért Deschamps, visszatértek a sikerek.