Babos Gábor az ötödik helyen végzett az év játékosa szavazáson

– Meglepte a végeredmény?
– Én is úgy éreztem, hogy elég jó évem volt. Szerintem remek teljesítmény, ha valaki ilyen szavazáson mindenkit figyelembe véve bekerül az első ötbe vagy az első tízbe. Csak az a kár, hogy a rájátszásról lemaradtunk. Ha az utolsó fordulóban otthon megverjük a Spartát, most semmi gond sincs. De nem ezen az egy meccsen múlt, hanem azon, hogy harmincnégyből tizenötször játszottunk döntetlent.

– Csalódott?
– Összességében nem. Amit az idén elértünk, azzal elégedettek lehetünk. Az UEFA-kupás szereplés különösen csodás volt.

– Azzal mennyire számoltak, hogy február végéig három sorozatban is érdekelve lesznek?
– Kint is mindenki erről beszél most, hogy talán emiatt fáradtunk el a bajnokság végére, ezért jöttek sorban az ikszek. Talán ha frissebbek vagyunk, és meggyőzzük a szerencsét, hogy álljon a mi oldalunkra, jobban járunk. Erre is foghatnánk a tizenegyedik helyet, de nem kell ennyire bonyolítani. Már csak azért sem, mert Nijmegenben a lakosság kilencvenkilenc százaléka elégedett az eredménnyel. Csak ha az ember megtapasztalja, hogy ilyen kiscsapat játékosaként milyen érzés nemzetközi kupában futballozni, mindig többet akar. Mi is feljebb tettük a lécet, a szurkolók is, kár, hogy a végén nem jött ki a lépés.

– Elfáradt a maratoniban?
– Mindent figyelembe véve több mint hatvan mérkőzésen védtem, nem vagyok ehhez hozzászokva.

– Hogyan lehet megszokni – harmincnégy évesen?
– Úgy, hogy szeretek védeni. Nem arra születettem, hogy egy klubcsapat kispadját koptassam. Majdnem ötszáz bajnokinál járok, és a Feyenoordot leszámítva mindenhol végig én védtem. De ez volt az első olyan idény, amikor folyamatosan három fronton harcoltam, és mellette ott volt még a válogatott is. Ha egy ilyen menetelésből az ember perceket is alig mulaszt, a végén már itt-ott, jobbra-balra mindig fáj valami. Öregszem.

– De még bírja?
– Persze. Csak a futballra és a labdára egyelőre gondolni sem akarok. A kesztyű már a sarokban, elkezdődött a szabadság, és június huszonkettedikéig, a felkészülés kezdetéig labdát sem akarok fogni.

A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT SZERDAI SZÁMÁBAN OLVASHATJÁK.