Vonzerő és lehetőség

Másodosztály, de egyáltalán nem másodrangú – röviden talán így jellemezhetjük legfrappánsabban a Bundesliga 2.-t, legalábbis az ott szereplő légiósaink beszámolói, tapasztalatai alapján. S nincs okunk kételkedni mondandójukban, hiszen ki ne hallott volna már az élet minden területén jelentkező német precizitásról, az ottani normarendszerről, a finoman szólva is megfelelő körülményekről, a sportbarátok labdarúgás iránti szerelméről? Meg persze a médiáról, elsősorban a televízióról, amely egyrészt kifogástalanul tálalja a mérkőzéseket – hol élőben, hol összefoglaló jelleggel, de leginkább mindkettővel –, s amely jelentősen befolyásolta, illetve befolyásolja a bajnokság eladhatóságát, versenyképességét. Hangsúlyozandó, a másodosztályét.

„Tapasztalatból mondom, hogy ha a német média annyit foglalkozna a másodosztállyal, mint az elsővel, sokak számára világossá válna a Bundesliga kettő valós ereje. Noha nekem ez lesz az első idényem itt lent, meggyőződésem, hogy a másodosztály első nyolc csapata játéktudásban alig marad el az élvonal utolsó nyolc helyezettjétől. Ha egyáltalán elmarad – véli a 33 esztendős Király Gábor, az első osztályból 2004-ben kieső, s azóta a második vonalban ragadó 1860 München kapusa, aki a Herthában lehúzott 198 Bundesliga 1.-es mérkőzéssel a háta mögött hiteles forrásnak tekinthető. – Minőségi munka zajlik a csapatoknál, amelyek minőségi futballt is játszanak, e tekintetben mindenképpen jobb az angol másodosztálynál. Utóbbiban gyilkos az iram, a saját szememmel láttam, hogyan feszülnek meg a labdarúgók már egy-egy párharc során is, nemhogy kilencven percen keresztül.”

A nyáron Münchenbe szerződő Király „osztálytársai”, az Augsburgot erősítő Tor­ghelle Sándor és Szabics Imre, valamint a koblenzi Stieber Zoltán egyetért a kapus által elmondottakkal, az augsburgi támadók még azt is kiemelték, hogy itt azért ki lehet tűnni a mezőnyből, így a kellően motivált magyar futballistáknak jó ajánlat esetén érdemes kipróbálniuk magukat a német másodosztályban.

„A németek szeretnek bennünket, magyarokat – érvelt a Bundesliga 2. mellett a tíz éve légióskodó Szabics Imre, aki 2003 júliusa óta megjárta a német első (VfB Stuttgart, 1. FC Köln, Mainz) és másodosztályt (Augsburg) is. – A csapatunknál meg mindenkit szeretnek, akin látják az igyekezetet, már csak ezért sem engedhetjük meg magunknak a lazsálást, az elkényelmesedést, mert így mindkét fél becsapottnak érezné magát. Klubunk törekvéseire jellemző, hogy új stadionunkat harmincegyezresre építették át, amely feljutás esetén azonnal bővíthető. Az anyagiak terén a Bundesliga kettő nem tartozik a szűk európai elitbe, csak éppen mindennek megvan a helye.”

Az eddigi féléves koblenzi munkássága során 17 bajnokin öt gólt és három gólpasszt jegyző Stieber Zoltán számára a szakmai fejlődés lehetősége, valamint az optimális versenyhelyzet is vonzóvá teszi a Bundesliga 2.-t, amely Tor­ghelle Sándor meglátása szerint voltaképpen aranybányának is tekinthető, mert hétről hétre kitűnő labdarúgók lépnek pályára. A két augsburgi bajnoki évadjában 54 mérkőzésen 15 gólt szerző, továbbá tíz gólpasszt is adó csatár amondó, a technikásabb futballistákra hamar felfigyelnek az élvonalbeli szakemberek, a külföldről érkező megfigyelők – vagy éppen a szövetségi kapitány.

Mert ne feledjük, Torghelle az Augsburg játékosaként lett ismét válogatott, sőt kihagyhatatlan ember a támadósorból.