Nem kell jobb főpróba

„Ez is úgy kanyarodik, mint te” – froclizta a csapatkapitány Trepák Zoltánt, amikor a majd százméteres sétahajó egy óriási ívet írt le a Szajna közepén, hogy viszszaforduljon az Eiffel-torony irányába. A center persze nem sértődött meg a tréfán, hisz neki is, akárcsak Németh Istvánnak és a többieknek, jó kedve volt péntek délelőtt. A francia szövetség által szervezett városnéző hajókázás mindenkit lenyűgözött, s már csak elvétve került szóba az előző esti vereség.

Az Európa-bajnoki pótselejtezőre készülő válogatott szenzációs játékkal csak egy utolsó másodpercben kapott, rendkívül balszerencsés kosárnak betudhatóan veszített 70–69-re Franciaország vendégeként. Hogy ez az eredmény és a teljesítmény, amely után a párizsi összecsapást helyszínen megtekintő szurkolók felállva tapsolták meg a magyarokat, mennyit ér, később derülhet ki, de azt már most látni, hogy ennek az újjáalakuló gárdának van mersze, tartása, és kosárlabdázni is tud. Ezt az ellenfél dicsérő szavai is megerősítik – még a francia sportnapilap, a L’Équipe is kalapot emelt a mieink előtt. Meg aztán a házigazdáknál öt NBA-s kosaras lépett parkettre az európai sztárcsapatokban szereplők mellett, és a mieink végig minimum pariban voltak velük.

„Kellemes meglepetés volt a játékunk, többet kaptam a csapattól, mint amennyit vártam. A tétmérkőzéseken is legalább ilyen teljesítmény szükséges, ha el akarjuk érni céljainkat” – fogalmazott Mészáros Lajos szakmai igazgató, aki stábjával egyetértett abban, hogy győzelemmel felérő vereséget szenvedett a védekezésben és támadásban is kitűnőt nyújtó gárda. A cél nem más, mint az ukránok, a csehek és az észtek elleni hat mérkőzésen legalább négyszer nyerni, hogy a válogatott megőrizze A-divíziós tagságát. Mészáros elmondta, jól döntött a stáb, hogy erős ellenfelekkel eresztette össze a csapatot, mert hiszi, teher alatt nő a pálma.

De csütörtökön nem csak a francia sztárok jelentettek terhet Fodor Mártonéknak, hanem a francia játékvezetők is, akik bizonyos periódusokban arcátlanul megfújták a hazai pályát. A két legszembetűnőbb adat is erről tanúskodik: a faultarány 27:13 volt a magyarok „javára”, ami pedig a büntetőket illeti, a hazaiak 33 kísérletével szemben a mieink mindössze 15-ször állhattak a vonalhoz…

„A bírókkal nem érdemes foglalkozni, maradjunk annyiban, hogy nem nekünk fújtak. Ilyen közegben és miliőben is csak rajtunk múlott, hogy nem nyertünk. Akkor hasznosak ezek az öszszecsapások, ha a tétmeccseken is visszakapunk majd az ezeken látottakból. Most az a fontos, hogy helyén kezeljük a történteket, sem elszállni, sem alulbecsülni nem szabad magunkat” – vélekedett a szakmai igazgató.

A meccs után érthető módon csalódottak voltak a játékosok, hiszen két perccel a lefújás előtt még hét ponttal vezettünk, és ha ezután a négy büntetőnkből csak egyet értékesítünk, nyerünk. Persze a győzelem a tétmeccseken lesz igazán fontos.