Cegléd – újratöltve.
Akár ezzel a felütéssel is megközelíthettük volna a csütörtöki Magyarország–Románia felkészülési mérkőzést. Majd minden részlet egyezett a két évvel korábbi, németekkel vívott mérkőzéssel. Telt ház, csinos lányok, fölényes magyar győzelem, körülrajongott pólósok. Egyetlenegy miatt aggódtunk csak, hogy nem ússzuk meg eső nélkül, amely azért alaposan csökkentette volna a találkozó élvezeti értékét. Végül szerencsére elmaradt az égi áldás, s csak a gólok záporoztak.
Mindez főleg az első (és az utolsó) negyedre volt érvényes. Az első nyolc percben rendkívül lendületesen kezdett a magyar válogatott, s egy pillanatig sem lehetett kérdés, hogy a pólósok visszavágnak a szombaton, Bukarestben elszenvedett vereségért.
Biros Péter megúszásból szerzett vezetést, majd Kis Gábor lőtt remek centergólt – az ősztől Szegeden játszó Andrei Busila hiába rángatta az olimpiai bajnok pólóst, nem tudta megakadályozni a gólszerzésben. Azt nem lehetett várni, hogy minden támadásból betalál a válogatott, de az első negyedben alaposan megszórták magukat a mieink, akik a folytatásban konzerválták a négygólos különbséget.
Mindenképpen ki kell emelni az együttes védekezését, aminek sikerességéről talán az mondja a legtöbbet, hogy a románok összesen négy gólt lőttek, az első találatukra pedig több mint 13 percet kellett várni. Örömteli, hogy egyenlő létszámban és hátrányban is jól működött a védelem, amely mögött Gergely István kiválóan teljesített, ráadásul az utolsó negyedből ismét gólparádét varázsolt a magyar együttes.
Ezzel a sikerrel a magyarok revánsot vettek a Románia-kupa-kudarcért – igazából helyreállt a világ rendje. A román válogatottal péntek délelőtt még közös kétkapuzás következik.