Tudja, mi a dörgés

A 19. évét júliusban betöltő Kovács Henri, akit a magyar díjugratás hatalmas tehetségének tartanak, második szezonját tölti az Egyesült Államokban, és rangosabbnál rangosabb tengerentúli viadalokon edződik. A lovassport szakértői szerint nem is lehet másképp fejlődni. A külföldi lehetőséget azonban ki is kell érdemelni, Kovács Henri pedig megszolgálta a bizalmat, hiszen korosztályában végig a legjobbak között teljesített, és már nagyon fiatalon megtapasztalta a felnőttnagydíjak légkörét, mi több, abban a mezőnyben is sikert sikerre halmozott. Nem véletlenül írták róla az egyik vezető lovas szakportálon, a www.hunterjumpers.com-on még tavaly: „Kovács Henri afféle csodagyerek, mivel tizenhét éves korára nagydíjas lovas lett belőle olyan ország színeiben, amely jelenleg nem díjugrató nagyhatalomként szerepel a köztudatban.” Kovács Henri amellett, hogy tisztában van kivételes szerepével a magyar díjugratósportban, rendkívül szerényen és szimpatikusan beszélt a hatalmas lehetőségről, amelyet kapott, és a rá háruló felelősségről, amelyet mintaszerűen kezel. Ilyen fiatalon is pontosan tudja, mit kell tennie ahhoz, hogy a világ élvonalában gyökeret eresszen.

A Prudent házaspár vette szárnyai alá

Kovács Henri először 2006 októberében látogatott el az amerikai Katie Monahan Prudent és a francia Henri Prudent franciaországi, nancyi istállójába, ahol két lóval egyhetes tesztlovagláson vett részt. A házaspárra rendkívül jó benyomást tett, és 2007 tavasza óta szinte állandóan velük van, hol Franciaországban, hol az Egyesült Államokban, a virginiai Middlesbroughban vagy Floridában.

S hogy továbbra se maradjunk magyar vonatkozás nélkül, Katie Monahan a kiváló lovas szakember, Némethy Bertalan tanítványa, az ő munkásságának köszönhetően került az amerikai ugrósport a világ élvonalába. Ha úgy vesszük, meg is érett az idő a viszonzásra. Monahan nagynevű edző, sőt az 1986-os csapatvilágbajnok, akit kétszer választottak meg az Egyesült Államok legjobb lovasának, a mai napig világszínvonalon versenyez. Amikor meghívta ma gához a magyar tehetséget, vállalta versenyeztetését, és rendelkezésre bocsátotta Sassicaia nevű lovát a Kovács Henri által nyert pénzdíj egy részéért cserébe. Jó üzlet volt.

„Nagyon jól érzem magam, hatalmas lehetőség számomra, hogy időről időre világszínvonalú versenyeken vehetek részt. Sajnos otthonról ez nem valósulhatna meg, de nem bánom, hogy sokat vagyok távol, mivel nagyon jó kezekbe kerültem” – mondta Kovács Henri.

A családja ott segíti az ifjú sportolót, ahol tudja

A külföldi kalandban kulcsszerepet játszik Kovács Henri családja is. Édesapja és nevelőedzője, Kovács Szilveszter díjugratóbajnok volt, és édesanyjával, a finn származású Kovács Eevával együtt Szeged mellett, Balástyán lótenyésztéssel és kiképzéssel foglalkozik. Így Henri, bátyja, Kaarlo és nővére, Anna (aki a háttérmunkákban jeleskedik otthon, de inkább a jogi pálya vonzza) már a kezdetektől ebben a környezetben nőtt fel. Fuvaros nagyapja révén a kis Henri a fogathajtással is megismerkedett, de sohasem jutott eszébe, hogy ezen a vonalon induljon el. „Édesapám révén egyértelmű volt, hogy a díjugratás lesz az én szakágam, de soha nem is vonzott sem a fogathajtás, sem a többi sport” – mondta a Kovács család kisebbik fia, akinek az érdekében édesanyja kereste meg Katie Monahant régi ismeretségük alapján, az általa és férje által nagyra becsült díjugratónő pedig szerencsére hajlott a megállapodásra.

Miként minden édesanya, akitől távol él gyermeke, Kovács Eeva is hiányolja fiát, de tudja, ez az egyetlen lehetőség, hogy igazán nagy díjugrató váljon belőle.

„Henri kiváló csapattal dolgozhat, ő maga pedig nagyon érett, helyén van szakmailag és emberileg is, így nem aggódom. A sport külön világ, de a mi családunk ebben nőtt fel, így nem okoz gondot a sok távollét: a lovakkal a világ minden táján ugyanúgy kell kommunikálni, velünk pedig akkor beszél, amikor csak akar” – mondta kis akcentussal, ám hibátlanul Kovács Eeva.

Fia is jól tudja, mi a célja, ezért ő sem kesereg sokat a család hiánya miatt: „Bátyámmal, Kaarlóval együtt nőttünk föl, ő Angliában, Belgiumban és Németországban lovagolt, most fiatal lovakkal foglalkozik otthon, de talán néhány éven belül ő is követhet engem.”

Testvérharcról tehát szó sincs, a kisebbik fivér pedig jól viseli, hogy Magyarország nagy tehetségének tartják.

„Érzem a velem szemben támasztott elvárást, de nem teherként élem meg. Mindig próbálom a legjobbat nyújtani, és minél jobb eredményeket hozni hazámnak. Díjugratásban sajnos nem vagyunk olyan sikeresek, mint fogathajtásban, de remélem, a szereplésemmel javítani tudok a szakág megítélésén” – mondta az ifjú reménység.

Ám mielőtt bárki azt hinné, hogy a magyar díjugrató nem lát mást nap mint nap, csak a lova fülét és az akadályokat, Kovács Henri eloszlatja a tévhitet: napi négy-öt órás edzések mellett is van ideje a korabeliek életét élni.

„Katie-nek van egy tizenkilenc éves fia, akivel jó barátok vagyunk, és sokakat ismerek a versenyekről is. Én is ugyanúgy járok moziba vagy esténként elmegyek vacsorázni a barátaimmal, és szívesen számítógépezek, akárcsak a többi fiatal – mondta Kovács Henri, aki a labdarúgást is nagyon szereti, szíve pedig a Real Madridért dobog. – Örülök Cristiano Ronaldo várható átigazolásának, és ha fenn tudok maradni éjjelente, meg is nézem a Real meccseit. Bár ez az időeltolódás miatt nem egyszerű.”

Ami az iskolát illeti, a külföldi kitérő derékba törte tanulmányait, hiszen csak három évet fejezett be a középiskolából, de nem bánta meg döntését.

„Sajnos nem tudom összeegyeztetni a sportot az iskolával, de olyan lehetőséghez jutottam, amelyet vétek lett volna kihagyni. Amint lehet, befejezem a gimnáziumot, de most a versenyekre összpontosítok” – itt van például az augusztusi windsori Eb, mostanság erre készül, utána pedig kis pihenő után kezdődhet a hangolás a lovas világjátékokra.

Szívesen versenyezne újra Magyarországon

S ha már lovas világjátékok: a nemrég a Magyar Lovasszövetség elnökének megválasztott Lázár Vilmos egyik távlati célja, hogy elhozza az eseményt hazánkba, Kovács Henri pedig nagyon szeretné itthon is kipróbálni magát a világelit ellen. Nem ismeretlen számára, milyen hazai közönség előtt jól szerepelni: 2008 decemberében a budapesti világkupa egyik számában győzött Corinával, Agropoint Carvadosszal pedig minden nap helyezett volt. Azért is különleges számára ez a diadal, mert ismét édesapjával készülhetett, mint a régi szép időkben.

„A versenyen apám olyan pályavonallal állt elő, amelyet senki sem tudott felülmúlni. Bízom benne, hogy világjátékokat is rendezhetünk, amely sok ember figyelmét a lovassportra irányítaná. Szuper lenne ismét hazai közönség előtt versenyezni, az újonnan felépített létesítmények pedig hosszú távon kiszolgálnák a sportágat” – mondta az édesanyja által emlegetett érettséggel a hangjában.

Ahogy Kovács Henri tudja, mit jelentene Magyarországnak egy ilyen esemény, Lázár Vilmos is tisztában van vele, mit jelent Magyarországnak Kovács Henri: „Nagyon örülök, hogy ugrósportban is közelítünk a világ élvonalához, és nem csak fogathajtásban leszünk ott a világjátékokon. Ebből a roppant tehetséges fiatalemberből komoly reprezentáns és példakép lehet, és élő bizonyítékként szolgál, hogy ilyen kis országból is, mint a miénk, ki lehet ugrani egy olyan sportágban, amelyben óriási pénzek mozognak, és rendkívül stabil a szakmai háttér.”

S hogy meddig tarthat ez az álom? Kovács Henri fiatalságát tekintve szinte örökké, hiszen ahogy ő maga is mondta, díjugratásban egy életen át tanul az ember, és akár ötven-hatvanévesen is világszínvonalon versenyeznek a lovasok. „Bőven van időm gondolkodni a visszavonuláson” – mosolyodik el a fiatal versenyző, akinek szíves örömest adunk hosszú-hosszú gondolkodási időt.