Denílson de Oliveira Araújo potréja

Denílson de Oliveira Araújo
nemzetisége:
brazil-spanyol
61/9
születési helye:
Sao Bernardo do Campo
ideje:
1977.08.24.
pozíció:
bal oldali középpályás, irányító
magassága:
170 cm
súlya:
68 kg
korábbi klubjai:
Sao Paulo FC, Real Betis, Flamengo (kölcsönben), Bordeaux, Al-Naszr, FC Dallas, Palmeiras
sikerei:
Conmebol-kupa-győztes (1994), Világkupa-győztes (1995), Sao Paulo állam bajnoka (1998, 2008), Spanyol Kupa-győztes (2005), U-21-es vb-ezüstérmes (1995), Copa America-győztes (1997), Arany-kupa-bronzérmes (1998), Konföderációs Kupa-győztes (1997), vb-résztvevő (1998), Copa America-résztvevő (2001), világbajnok (2002), a Konföderációs Kupa legjobbja (1997)

Denílson azzal a kétes dicsőséggel vonulhat vissza a közeljövőben, hogy ő volt a brazil labdarúgás elveszett gyémántja a kilencvenes években, ugyanis húszesztendős korában sok szakértő a világ legtehetségesebb labdarúgójaként tartotta őt számon. Ezért is fizettek érte 32 millió dollárt anno, ám nagyon gyorsan középszerű futballistává szürkült.

A fiatal Denílson de Oliveira Araújo a Sao Paulo neveltje, és 18 esztendősen mutatkozott be a profik között, majd egy év múlva már a felnőtt válogatottban is debütált. 1997-ben a Copa Americán és a Konföderációs Kupán is villogott, így a Real Betis mindenható elnöke, Manuel Ruiz de Lopera 32 millió dollárt fizetett érte, amely összeg akkoriban világrekordnak számított. A hatalmas summa és az ezzel járó várakozás, valamint médiafigyelem viszont roppant rosszat tett hősünknek, aki sem a spanyol bajnokságban, sem az 1998-as világbajnokságon nem csillogott úgy, mint az előző két idényben.

A Betis 2000 nyarán még az első osztályból is kiesett, Denílson pedig a Flamengóhoz került egy időre kölcsönbe. Odahaza magára talált, a 2002-es világbajnokságon ötször is pályára léphetett, még ha csak csereként is. Innentől viszont leszálló ágba került, azon a nyáron klubja eladta a francia Bordeaux-nak (a Betis drukkerei többször is tüntettek ellene, gyakran kikerült a keretből is).

A bordó mezesek között sem született újjá, igaz, itt legalább elégedettek voltak vele. Magas bérét azonban nem sokáig tudták fizetni, így került szerződése lejártával 2006-ban a szaúdi Al-Nasr együtteséhez, ahonnan alig 15 bajnoki után az amerikai FC Dallas csábította el. Itt is hamar kitelt a mesebeli három esztendeje, szerződésével sokat problémázott vezetőivel, így áthidaló megoldásként 2008 februárjában egy évre kölcsönadták a Palmeirashoz. Járt próbajátékon a Boltonnál, több európai klub is érdeklődött iránta, ám mivel megfelelő ajánlatot nem kapott, három hónapra aláírt az Itumbiara együtteséhez, ahonnan 2009 nyarán a vietnami Hszi Mang Haj Ponghoz igazolt, fél évre.

Ez már csak azért is meglepő döntés tőle, mert a „pálmafások” tapasztalt edzője, Vanderlei Luxemburgo alatt valósággal kivirult, bár egykori formájától még mindig óriási távolság választja el (igaz, az új szövetségi kapitány, Dunga megpedzette, hogy esetleg újra behívja keretébe). Önbizalomban most sem szenved hiányt, akár csak fiatalabb korában: amikor első Copáján a 20-as mezt kapta, megjegyezte: „Azért 20-as, mert kétszer jobb vagyok a 10-esnél”. Aki akkor éppen a világbajnok Leonardo volt…

A fentiek ellenére Denílson alighanem már csak úgy fog megmaradni emlékezetünkben, mint a brazil futball egy újabb olyan csillaga, aki éppen csak felvillantotta hatalmas tudását, máris leszállóágba került.