2005: amikor nem volt érdemes túl nagyot alkotni a gyepen

Az összes közül a 2005-ös Konföderációs Kupát övezte a legnagyobb médiafigyelem, hiszen az egy évvel később kezdődő németországi csúcsvilágbajnokság főpróbáján a végső győzelemre is esélyesnek tartott házigazdák mellett a világbajnoki aranyat 2002-ben éppen ellenük megszerző brazilok, az emígyen Copa-ezüstösként is induló argentinok (a döntőben értelemszerűen a braziloktól szenvedtek vereséget), az Európa-bajnokságot óriási meglepetésre megnyerő görögök, az Arany-kupán az elsőséget kiérdemlő mexikóiak, az ANK-győztes tunéziaiak és két „tradicionális résztvevő”: Japán, valamint Ausztrália feszült egymásnak.

Az A jelű csoport élén a németek végeztek, hét ponttal, de csak jobb gólkülönbségük révén megelőzve az argentinokat. Az ausztrálok nagy meglepetésre pont nélkül térhettek haza, hiszen kikaptak a „nagyoktól”, majd Tunéziától 2–0-s vereséget szenvedtek. A másik csoportban sem voltunk híján a váratlan eseményeknek, hiszen itt Mexikó lett az éllovas (két győzelemmel és egy döntetlennel), a brazilok pedig csak jobb gólkülönbségüknek köszönhetően jutottak tovább a második helyen, éppen csak megelőzve a japánokat. A kontinensbajnok hellének csupán egyetlen pontot szereztek, azt is a harmadik fordulóban, a már biztosan továbbjutó mexikóiak ellen.

A felső ági elődöntőben az előzőeknek megfelelően a németek és a brazilok csaptak össze, és egy fordulatos, gólokban gazdag mérkőzésen a dél-amerikaiak győztek 3–2-re. A másik ágon Mexikó és Argentína nem bírt egymással a rendes játékidőben, majd a hosszabbításban sem, az orosz rulettben végül a „gauchók” jártak jobban (Ricardo Osorio hibázott a legvégén).

A kisdöntőben a házigazdák egy nézőcsalogató mérkőzésen, hosszabbítás után 4–3–ra legyőzték az aztékok utódjait, a fináléban pedig egy igazi dél-amerikai rangadóban gyönyörködhetett a fél világ, no meg a frankfurti nézők. A derbi végül a selecao örömjátékát hozta: a csúcsformában lévő Adriano, Ronaldinho, Kaká-trióra támaszkodva 4–1-re diadalmaskodott.

Érdekes megnézni, hogyan alakul az itt fellépő nemzeti csapatok sorsa a későbbiekben.

A brazilok hatalmas esélyesként a 2006-os világbajnokságon csúfos kudarcot szenvedtek, hiszen sztárjaik (Ronaldo, Roberto Carlos, Cafú, Kaká, Ronaldinho, Robinho, Adriano) egyszerre vallottak kudarcot a legfontosabb pillanatokban, és már a legjobb nyolc között kiestek. Az argentinok szintén eddig jutottak, és éppen azok a németek ütötték ki őket, akik végül a harmadik helyen végeztek. Az ausztrálok rengeteget javultak egy év alatt, a csapat irányítását a Konföderációs Kupa után átvevő Guus Hiddink vezérletével bejutottak a legjobb 16 közé, és ott is csak egy vitatott 11-essel maradtak alul a későbbi győztes olaszokkal szemben. A tunéziaiak és a japánok egy év múlva bennragadtak csoportjukban (de legalább ott voltak), a mexikóiak ismét mentek egy kört (és éppen a gauchóktól kaptak ki, a változatosság kedvéért szintén hosszabbításban). A görögök pedig három évre rá, az Európa-bajnokságon bebizonyították, hogy 2004-es győzelmük egyszeri és megismételhetetlen csoda volt a futball történelmében…

A 2005-ös Konföderációs Kupán aranycipős és aranylabdás Adrianónak egyre rosszabbul ment, ráadásul magánéleti gondjai is akadtak, amelyek aztán súlyos fegyelmezetlenségekhez (elmulasztott edzések, „meghosszabbított” hazalátogatások) vezettek. Érdekes módon a három ezüstcipős, a német Michael Ballack, az ausztrál John Aloisi és az argentin Luciano Figueroa sem volt képes 2005 után olyan kiegyensúlyozottan teljesíteni, mint előtte. Az ezüstlabdás Juan Román Riquelme szintén csak szenvedett (mármint saját zsenialitásához képest) a világbajnokságon, éppúgy, mint a 2005-ben mögötte végző Ronaldinho. Az előbbi azóta már hazaigazolt Európából, az utóbbi pedig 2006-os csúcsformája óta csak pillanatokra képes felidézni korábbi önmagát.

Ezen a tornán – a későbbiek fényében – valahogy nem volt érdemes nagyot alkotni a pályán…

A torna legjobb játékosa: 1. Adriano (brazil), 2. Juan Riquelme (argentin), 3. Ronaldinho (brazil)

A torna gólkirálya: 1. Adriano (brazil), 2. Michael Ballack (német), 3. John Aloisi (ausztrál)


A torna adatbankja