Ünneplés elhalasztva

„Hogy miért? Mert hülyék az em berek, pedig jó sportot és jó csajokat nézhetnének” – közelítette meg némi humorral Petrovics Mátyás szövetségi kapitány a „miért is járnak (női) pólómérkőzésre olyan kevesen” kérdést.

Persze a szakember komolyabb beszélgetésre is kapható volt, s több olyan részletet is hangsúlyozott, amelyek megváltoztatásával izgalmasabb, látványosabb lehetne a sportág.

Nem kell hatalmas, világmegváltó ötletekre gondolni, de igaza van a kapitánynak abban (ezt már többen is hangsúlyozták), hogy például nehezen értik az emberek a szabályokat, főleg mivel a játékvezetők felfogásbeli különbsége is nagy differenciát jelenthet a játékban, gondoljuk csak arra, hogy egy-egy megmozdulás egyszer kiállítást, másszor pedig kontrát ér. Szintén továbbgondolásra érdemes az ötlet, hogy kisebb pályán játsszanak, mivel így sokkal több helyzet és gól lenne, amely növelné a látványosságot. Petrovics szerint a kosár- vagy a kézilabda azért is népszerűbb, mert már hosszú évtizedek óta olimpiai sportág. S arról sem szabad megfeledkezni, hogy a jó időben, nyitott uszodában rendezett meccsek is több nézőt vonzanak, nem hiába mondta Faragó Tamás, hogy nyári sport a vízilabda.

A női döntő harmadik, dunaújvárosi meccse azért valamelyest rácáfolt a kevés nézőről szóló véleményekre, mert ugyan „csak” négyszázan voltak a lelátókon, ez azonban csaknem telt házat jelentett, ráadásul remek hangulatú mérkőzést láthattak azok, akik kilátogattak.

Az életéért küzdő (hazai siker esetén a Dunaújváros a bajnok) Honvéd óriási elánnal kezdte az összecsapást, kiemelt hangsúlyt fektetve a védekezésre. A hazaiak mintha kissé görcsöltek volna a küszöbön álló bajnokavatás miatt, egyszerűen képtelenek voltak gólt lőni. Horváth Patríciának egyszer-egyszer az indításokkal gyűlt meg a baja, a főiskolásoknak pedig a válogatott kapussal, aki két negyeden keresztül mindent védett, s mivel közben társai igen eredményesen használták ki a fórokat, a nagyszünetre el is dőlt a találkozó.

A Dunaújváros nem tudott élni az első meccslabdával, a Honvéd viszont legalább egy – vagy két, szombaton kiderül –mérkőzéssel meghosszabbította a párharcot.

A bronzérmet az Eger szerezte meg, amely előbb idegenben, majd hazai pályán is legyőzte a Szentest. A hevesi együttes az egri női vízilabdázás 1984 óta íródó történetének legjobb eredményét érte el a harmadik hellyel, amelynek köszönhetően az ősszel a LEN-kupában indulhat.