Huszonkilenc év a pályán

Magabiztos győzelmet (5–1) aratott a Mátranováki Vasas a hétvégén a Nógrád megyei I. osztályban. A Kisterenye elleni bajnokin a tizenegy góljával a csapat legeredményesebb labdarúgója – egyben játékos-edzője –, Smelkó Károly csak a kispadról követte az eseményeket, pedig ezúttal sérülés sem akadályozta a pályára lépésben.

„Ezen a szinten nincs már arra szükség, hogy negyvenévesen elvegyem a helyet a fiataloktól – fejtette ki az amatőr- labdarúgásról vallott nézeteit Smelkó Károly. – A csapatban öt-hat tehetséges fiatal is szerepel, szerezzenek ők örömet a szurkolóknak, márpedig ha így folytatjuk, a jelenlegi kilencedik helynél lényegesen előrébb végezhetünk.”

A játékos-edzőnek szívügye a Mátranováki Vasas, hiszen ebben az egyesületben játszotta első felnőttbajnokiját, s több mint húsz év elteltével a nyáron átvette a csapat irányítását. Korábban azonban féltucatnyi klubban is futballozott, s talán éppen sérülékeny térde miatt nem futott be nagyobb karriert. Inkább az amatőr-labdarúgásnál és a hentes szakmánál maradt. Pedig a húsipar mellett pályafutása korábbi szakaszában több momentum is akadt, amikor esély kínálkozott az előrelépésre. A kilencvenes évek végén a Pásztói SE például Smelkó Károly góljával 1–1-es döntetlent ért el a Kispest-Honvéd ellen a Magyar Kupában, de említhetnénk az 1993-as MK-találkozót is, amelyen a Salgótarjáni Kohász játékosaként pályára lépett a Ferencváros ellen. A kupagyőztes – majd a sorozat végén ismét Magyar Kupa-elsőséget szerző csapat – 7–4-re nyert ugyan, és Smelkó Károly gólt sem szerzett, a Nyilasi Tibor irányításával nemzetközi sikerek előtt álló gárdának négy gólt rúgni mindenképpen elismerésre méltó teljesítmény volt. Az SBTC vezetői szerződtették volna a támadót, már az átigazolási lapot is kitöltötték, amikor a térde egy edzőmérkőzésen megroppant, s bár Kalocsán Mohácsi János doktor tíz nap alatt rendbe hozta a sérült térdkalácsot, Salgótarjánban elálltak a csatár szerződtetésétől. Így került a Szegedi AC-hez, ahol Verebes József, majd Híres Gábor irányította a gárdát. Smelkó Károlyra a Békéscsaba vezetői is felfigyeltek, de aztán a tulajdonosi kör nem tartott rá igényt.

A legmagasabban jegyzett csapathoz, az NB II-ben szereplő Balassagyarmat VSE-hez is már 33 esztendősen került, de fél szezon után távozott – térdsérülése miatt.

„Szóltak, jobb, ha elmegyek. Az évek során nem először roppant meg a térdem, és műteni ugyan nem kellett, de fél évet így is kihagytam. Időközben Kis Károlyt a Nyíregyháza vezetőedzőjének nevezték ki, ezért ő is távozott, vagyis senki és semmi sem marasztalt.”

Mátranovákon ellenben mindenki tudja, mit jelent számára a labdarúgás. Mint mondta, tizenegy éves korától minden hétvégéjét a futballnak szenteli.

„Ez nekem nem életforma, hanem élet-halál kérdése” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a Mátranováki Vasasnál Lakatos Balázs nélkül nem sokra menne. A klub 56 esztendős „mindenese” ugyanis karbantartja a pályákat, egyedül locsolja, nyírja, hengereli a gyepet, emellett az ifjúsági csapatot is irányítja, és a sportengedélyeket intézi.

Smelkó Károly szerint a Lakatos Balázshoz hasonló emberek nincsenek megbecsülve az amatőr-labdarúgásban, pedig valamennyinek szobrot lehetne állítani.