Edzőként távozik, de mint tulajdonos marad

„Révész, takarodj!” – visszhangozhatott még órákkal a lefújás után is a Nyíregyháza Spartacus klubmenedzserének fülében a szurkolók kórusa, amire a Kaposvár ellen végül 1–0-ra elvesztett mérkőzés második félidejének derekán kezdtek rá a lelátón helyet foglalók. A megtörtnek tűnő szakvezető a szombati meccset követő rendkívüli sajtótájékoztatón még nem jelentette be lemondását, de néhány órával később az edzői szobában munkatársaival közölte a döntését, hogy megválik a Spartacusnál végzett kvázi tréneri munkájától. Alant kiderül, ez a lépés már a tavaszi vesszőfutás korábbi állomásai során is felvetődött a 37. életévét taposó, a Nyíregyháza Spartacus FC Kft.-ben tulajdonhányadot is magáénak tudó klubmenedzserben.

Már a REAC elleni mérkőzést követően szerettem volna felállni a kispadról, de korábban is volt ilyen gondolatom – mondta a végleges döntésmeghozatala után Révész Attila. – A rákospalotai mérkőzésen a csapattól látott hozzáállás erősen elgondolkodtatott, hogy egészséges-e az akkori felállás, ám a főtulajdonossal, Sziky Gyulával abban maradtunk, hogy ne változtassunk, hátha a Kaposvár ellen javítani tudunk. A játékosok futballhoz való viszonya a szombati meccsen sem változott meg, ehhez járult a szurkolók reakciója, ami megviselt. Most, hogy eldöntöttem, nem folytatom tovább, megkönnyebbültem, egy új arc, új impulzus általában lendíteni tud az együttes szekerén.

Amely a tavasszal kátyúban ragadt. Mi változott azután, hogy az őszt nyolc veretlenül megvívott mérkőzéssel zárták?

Elsősorban a csapat változott meg, illetve a hozzáállás. Szűkebb lett a keretünk is, ha egy-két ember kiesett, helyetteseik nem tudták bizonyítani, hogy helyük lenne a kezdő tizenegyben. Nem tudok szabadulni attól a gondolattól sem, hogy az utóbbi időben néhányan bizony ellenem játszottak. Utólag már az is látható, a Debrecen elleni súlyos, négygólos vereségünket követően adott ultimátum inkább bénította a játékosokat, semmint motiválta volna őket. Ennek okát sejtjük, a gazdasági válság nálunk is érezteti hatását, a futballisták látják, az anyagi gondok miatt nincs jövőképe a klubnak. Több légiós is kérte szerződése felbontását, ám maradásra bírtuk őket azzal, hogy legalább a nyárig tartsanak ki.

Ha vissza lehetne forgatni az idő kerekét a téli átigazolási időszakig, ugyanezeket a futballistákat tanácsolná el és szerezné meg, mint akik végül távoztak, illetve a klubhoz kerültek?

Nem vitás, Bárányos Zsoltra szükségünk lett volna a folytatásban, támadójátékunk meg is sínylette a távozását. Az irányítónak azonban nem szakmai okok miatt kellett mennie, hanem azért, mert kénytelenek voltunk húzni a nadrágszíjon. Az újak közül Davit Imedasvilitől vártuk a legtöbbet, és nem azért, mert már annyi mindent lerakott volna az asztalra, de egyértelmű, hogy az alatt a két-három nap alatt, amelyet tesztelésre szánhattunk, a Dinamo Kijevtől érkezett kontingensből magasan ő tűnt a leghasználhatóbb játékosnak, és róla kaptuk a legjobb híreket. Tőle reméltük Bárányos Zsolt pótlását, a rajt előtti edzőmeccsen látottak is azt támasztották alá, hogy alkalmas lesz erre a feladatra, a bajnokik alapján viszont lehetetlen volt eldönteni, mi a grúz játékos igazi posztja, holott lehetőséget kapott védekező és támadó középpályásként, valamint a Kaposvár ellen bal oldali védőként is.

Furcsa helyzetben van, hiszen cégtulajdonosként beleszólhat az utódlás kérdésébe is. Mit hoz a jövő? Marad a csapat mellett, vagy megválik tulajdoni hányadától?

A tulajdonosok csütörtökön ülnek össze, akkor döntünk a személyi kérdésekről. Szeretnék a klubnál maradni, a háttérben dolgozva, pénzszerzéssel és a jövőkép kialakításával akarom segíteni az együttes működését. Klubmenedzseri tevékenységemben erre is gondot kellett volna fordítanom, de a szakmai rész túlságosan sok időmet és energiámat vitte el. Ami az utódlást illeti: a terv az lett volna, hogy a nyártól valaki más veszi át a szakmai munka irányítását, ez ügyben már kezdeményeztünk tárgyalásokat. Az élet úgy hozta, hogy hamarabb kell sort keríteni erre a váltásra.