Vasárnap este Juhász Roland együttese, az Anderlecht hazai pályán 1–0-ra megnyerte az FC Bruges elleni presztízsmérkőzést, és öt fordulóval a zárás előtt továbbra is vezeti a belga bajnokságot. Igaz, csak holtversenyben, jobb gólkülönbségének köszönhetően, mert a nagy rivális, a Bölöni László edzette címvédő Standard Liege is nyert a hétvégén.
Fáj a szíve a kimaradt helyzete, a kapu fölé szálló fejese miatt?
Nem különösebben, mert a győzelem mellett számomra mindig az a legjobb érzés, ha kapott gól nélkül hozzuk le a meccset, hiszen mégiscsak hátvéd vagyok. Egymás után ez volt a harmadik bajnokink, amelyen érintetlen maradt a hálónk, ráadásul vasárnap kifejezetten jól futballoztunk, megérdemelten nyertük. Mondjuk éreztünk némi nyomást, hiszen a Standard egy nappal korábban játszotta le és nyerte meg a mérkőzését.
Megnéztem, ebben az évezredben csupán egyszer, hét éve fordult elő, hogy nem az a csapat nyerte meg a belga bajnokságot, amelyik öt fordulóval a zárás előtt az élen állt.
Ezt jó tudni, majd mondom is a társaimnak. De persze teszünk is azért, hogy meglegyen a klub harmincadik bajnoki címe, amely nekem a harmadik lenne. Talán kedvezőbb a sorsolásunk, mint a Standardé, ettől függetlenül hátralévő mérkőzéseink mindegyikét kupadöntőnek tekintjük.
Az ünnepekre hazajött?
Egy nap pihenőt engedélyeztek számunkra, úgyhogy nem. Inkább átruccantam Párizsba, az egyik kedvenc városomba, itt van a barátnőm is, aki várhatóan két hét múlva világra hozza kislányunkat. Apa leszek, s remélem, bajnok is.