Havon siklik, tűzön jár

Több mint másfél évtizeddel ezelőtt még úgy böktek feléje a biatlonpályán: „Na, ő az. Ő Dag Björndalen öccse.” A ma már 40. évében járó Dag akkoriban ha nem is a legnagyobb, de meghatározó alakja volt a norvég biatlonsportnak, ám a havas berkekben már arról pusmogtak: a kisebbik Björndalen fiú, Ole Einar elképesztően tehetséges, toronymagasan túlszárnyalhatja fivérét.

Nem véletlenül. 1993-ban, mindössze 19 esztendősen a sportág történetében először megcsinálta a nagy Grand Slamet, vagyis minden egyéni számot megnyert a junior-világbajnokságon. A hűvös északi szíveket már előre melengette a reménybeli aranygyáros feltűnése…

Salt Lake Cityben négy aranyéremig jutott

S hogy hol is tart ma pontosan?

Nos, ő minden idők legjobb biatlonosa: öt olimpiai bajnoki győzelemmel (2002-ben Salt Lake Cityben négy aranyat nyert), 14 világbajnoki elsőséggel, hat összetett világkupa-győzelemmel, s 88 világkupafutam-győzelemmel büszkélkedhet. Sőt ő az egyetlen sílövő a világon, aki sífutóvilágkupát is nyert (2006-ban a svédországi Gällivaréban lett első), vagyis futótudása sem hétköznapi.

Elképesztő statisztika!

Ahogyan az is döbbenetes, hogy Ole Einar Björndalen 35 esztendősen is a legnagyobb tud lenni. A 2008–2009-es szezonban nemcsak az öszszetett világkupát nyerte meg (megspékelve a sprint- és az üldözéses versenyszámért járó kristálygömbbel), hanem négy aranyérmet gyűjtött be a délkoreai világbajnokságon – legutóbb 2005-ben a hochfilzeni vb-n volt képes hasonlóan nagy bravúrra –, és mindezt tette úgy, hogy az idény elején hosszabb betegséggel bajlódott.

Hogy miben rejlik Ole Einar Björndalen titka?

„Ó, ez bonyolult – árulja el egyik interjújában a norvég sízseni. – Elsősorban időre van szükséged, anélkül nehéz jónak lenni a sportban. Aztán megfelelően kell kombinálni a fizikai edzéseket a lövészettel, és igazán gyorsnak kell lenni a síléceken. Tíz évvel ezelőtt még nem tudtunk volna ilyen jó sífutóeredményeket produkálni, de a fejlesztéseknek köszönhetően ma már a legjobb sífutók érik el a legjobb eredményeket ebben a sportágban. Természetesen a lövészet sem elhanyagolható, de kisebb a súlya, mint a futásnak. És akkor a motivációról és az edzések iránti alázatról még nem is beszéltem.”

Ole Einar Björndalen a téli időszakot természetesen mindennap síléceken tölti, a nyáron pedig kemény futásokkal és kerékpáros edzésekkel építi fel az idényét. A napi munkában hű társa is van. Felesége, az olaszok egykori kiváló biatlonosa, Nathalie Santer ugyanis mindenben segítségére van. A házaspár az olaszországi Toblachban és az osztrák Obertilliachban tölti ideje nagy részét, az ausztriai helyszínen Björndalen egy minden igényt kielégítő lőteret is kialakított a maga számára.

Ahová még az oroszok exelnökét, Vlagyimir Putyint is meginvitálta. Björndalen a 2014-es szocsi téli olimpia kapcsán találkozott a politikussal, aki nagy rajongója a versenyzőnek. Többek közt azért, mert Ole nem rejtette véka alá: 40 évesen szeretne ott lenni az oroszországi téli játékokon.

„A célom a 2014-es szocsi téli olimpia, azután már a családomnak szentelem az időmet – osztotta meg a sajtóval

a versenyző. – Rengeteg időt és energiát szenteltem sportágamnak, egyszer pihennem is kell. De ismerem magam, és biztos vagyok benne, hogy a pihenő után türelmetlenkedni kezdek, akkor valami újba kell fognom. Hogy mi lesz ez? Még fogalmam sincs.”

Már attól motivált lesz, ha ránéz Hanevoldra

És egyelőre nem is kíván ezzel foglalkozni. Sokkal inkább az előtte álló szezonok és olimpiák izgatják a saját bevallása szerint pályafutása csúcsán lévő sportolót. Aki állítja: tíz évvel ezelőtti énjéhez képest klasszisokkal jobb versenyző. Mint mondja, a 10 kilométeres távon több mint egy percet verne akkori önmagára, ami biológiai értelemben is kisebb csoda.

De hogy miként tud kitartani ilyen hosszú ideig valaki, aki már mindent megnyert ebben a sportágban?

„Sosincs motivációhiányom – árulja el. – Mindig találokvalamit, amivel rávehetem magam a munkára. Legutóbb ez az idény eleji betegségem volt, amely gyakorlatilag hónapokkal vetett vissza a munkában. De rutinos vagyok, jól ismerem a saját testemet, és tisztában vagyok vele, mi kell ahhoz, hogy az élen maradjak. Nagyon gyorsan változik a sportág, villámgyors a fejlődés üteme. Például ez is egy kihívás számomra.”

No és a norvég csapatban a sajtó által „éhes farkasokként” emlegetett riválisok sem elhanyagolhatóak Björndalen életében. Sokan vélik úgy, a fiatal Emil Hegle Svendsen hamarosan a nyomdokaiba léphet, ám a nagy Ole számára még- sem a 23 esztendős trondheimi versenyző az egyetlen nagy ellenfél.

„Azt kell mondanom, Halvard Hanevold az igazi falkavezér. Például, ha úgy érzem, nincs elegendő motivációm, elég, ha ránézek. Ő 39 évesen is keményen küzd, és csúcsformába hozza magát” – mondja elismerően a veteránkorú kétszeres olimpiai bajnokról.

A jelmondat: Kockázat nélkül nincs siker

És hogy Björndalen miként készül a következő szezonra, amelyben nem kisebb feladat vár rá, mint a vancouveri téli olimpia?

Egyelőre regenerálódással.

Ole Einar Björndalen a tavaszt pihenéssel tölti. Érdeklődéssel figyeli párja kezdeti lépéseit a lovassportban (Santer ugyanis új sportágat fedezett fel magának), kikapcsolódik, és olykor-olykor extrém dolgokkal tartja „izzásban” magát. Saját honlapjára például olyan videót tett fel, amelyen éppen izzó szénen jár, mezítláb. Hogy ez mire jó?

„Gyakran megtettem már – magyarázza. – Ezt olyan kihívásnak tekintem, amelyben le kell győznöm magamat. Ha nem koncentrálok megfelelően, megégethetem magam, de pontosan ez az izgalom és a vonzerő benne. Az első lépés a legnehezebb, valósággal rá kell kényszerítenem magam. A többi már rutin. Ebből is látszik: fontosnak tartom a kockázatvállalást. Ez vonatkozik a versenyekre is, hiszen úgy tartom, hogy kockázat nélkül nincs siker.”