Simán, de megizzadva

A nemzetközi szövetség honlap ja szerint Mexikóvárosban „the sunshine is glorious” (ragyogó napfény), a magyarok viszont annyira nem élvezik a verőfényes közép-amerikai napokat.

„A verseny után mindannyian panaszkodtak a nagy melegre, óriási hőségben, tűző napon zajlott a küzdelem. Valószínűleg a kétezer-kétszáz méteres tengerszint feletti magasság sem segített a fizikai számokban, az egész mezőny oxigénhiánnyal küzdött a futás közben” – mondta Szatmári László, a világkupán közreműködő versenybíró, aki azért jó hírekkel kezdte beszámolóját: mind a négy magyar döntős. Szombaton, lapzártánk után Marosi Ádám és Kasza Róbert ezúttal a fináléban izzadhatott, míg vasárnap valami hasonló vár Kovács Saroltára és Tóth Adriennre.

Marosinak és Kaszának pénteken már csak a kombinált számot kellett tisztességgel teljesítenie a továbbkerüléshez, hiszen biztosnak tetszett a tizennyolcba jutásuk. Marosinak 13:14.81 percre volt szüksége a lövészetekkel tarkított 3000 méterhez, Kaszának 13:46.10-re, így a 3. illetve a 11. helyen lettek finalisták.

Kovács Saroltának és Tóth Adriennek előbb úsznia és vívnia is kellett, ezek után a 9., illetve a 12. helyről kezdhettek futni a döntőért. A célba 15:05.01, illetve 15.:12.91 perc alatt értek, nyolcadikként, illetve tizenharmadikként továbbjutva. Hosszas küzdelem után a lőtér is készen lett, bár van még mit javítani rajta.

„Az elektronikus lőtáblák is üzemkészen várták a rajtot, más kérdés, hogy menet közben bizony többször is előfordult, hogy technika hiba volt, és valaki emiatt került hátrányba” – mondtaSzatmári László.