Mennyire Lesz Sikeres?

Ha az amerikai sportok kerülnek szóba, a többségnek először a kosárlabda, a baseball, az amerikai futball vagy a jégkorong jut eszébe. Ez nem meglepő, hiszen a népszerűséget tekintve a labdarúgás az Egyesült Államokban messze az említett sportok mögött kullog. Persze ebben annak is nagy szerepe lehet, hogy a futballt nem tekinthetjük „tradicionális” amerikai csapatsportnak. Az 1996-ban beindított Major League Soccernek manapság is sokszor azokkal a problémákkal kell szembenéznie, mint 13 évvel ezelőtt.

Mivel szezonkezdet előtt állunk, bizonyos következtetéseket csak az előző kiírás adataiból vonhatunk le. Szembetűnő negatívum, hogy tavaly a liga átlagnézőszáma csaknem két százalékkal esett vissza, meccsenként 16459 szurkoló látogatott ki a stadionokba. Ebben szerepet játszik az is, hogy a Kansas City Wizards alig 10 ezer nézőt befogadó stadionba költözött, de a „varázslókat” nem számítva is csökkenést mutatnak a számok. Talán nem meglepő, hogy David Beckhamnek köszönhetően a Los Angeles Galaxynek volt a legtöbb nézője, sőt a Galaxy idegenbeli meccseinek látogatottsága is a legmagasabb. Érdemes még megemlíteni a kanadaiként vendégszereplő Toronto FC-t, melynek hazai bajnokijain a második szezonban is folyamatosan telt ház volt. Összességében hét együttes nézőszáma csökkent, a leglátványosabb bukás az FC Dallasé, amely 14 százalékkal kevesebb drukkert tudott kicsalogatni pályájára, mint egy évvel korábban. Mindemellett a televíziós nézettségi mutatókat sem nevezhetjük kedvezőnek, tavaly állítólag olyan is előfordult, hogy egy bowling- vagy pókerközvetítést többen néztek a tévében, mint egy labdarúgó-mérkőzést, de összességében a „Beckham-faktornak” jelentős szerepe volt a liga életében. Az angol középpályás azonban csak a nyáron tér vissza a Milanból Amerikába, és valószínűleg az ősszel él azzal az opcióval, hogy kivásárolhatja magát szerződéséből, így játékosként búcsút inthet az Egyesült Államoknak. Ennek jelentős – negatív – hatása lehet a reklámbevételektől kezdve a nézettségi adatokon át a jegyeladásokig, ami újabb próbatétel elé állítja az MLS-t.

Bár a liga a következő években újabb klubokkal bővülhet, olyan sportfellegváraknak, mint Atlanta, Miami vagy Philadelphia, még mindig nem lesz MLS-csapata a most kezdődő idényben (ne feledjük, az USA kilencedik, hetedik és ötödik legnépesebb városáról, tehát jelentős piacról beszélünk).

Üde színfolt lehet azonban a ligaújonc Seattle Sounders, amely már a bajnokság kezdete előtt több mint 20 ezer bérletet értékesített, ez meghaladja a korábban említett átlagnézőszámot. A bérleteseknek szavazati joguk lesz az ügyvezető megválasztásakor, de egyéb, a csapatot érintő ügyekben is voksolhatnak. A klubnak minden esélye megvan, hogy a liga egyik elismert tagja legyen, ebben nagy szerepet játszhat a pénzügyileg erős tulajdonosi kör és olyan, Európában is elismert játékosok, mint Kasey Keller vagy Freddie Ljungberg. Az edzői stábra sem lehet panasz, a csapat szakvezetője Sigi Schmid lett, aki az előző idényben bajnokságot nyert a Columbus Crew-val. Valószínűleg a biztos háttér és a profi szemlélet is főszerepet játszott abban, hogy novemberben a Seattle Seahawksszal közösen használt Qwest Fielden rendezik az MLS bajnoki döntőjét.

Sepp Blatter, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) elnöke vázolt néhány lehetőséget a problémák megoldására. Szerinte a legtöbb bajnokságban megszokott őszi-tavaszi lebonyolítási rendszer meghonosítása üdvözítő lenne, az országban kellene tartani a tehetségeket, és minden csapatnak saját stadionjában kellene játszania, mivel több együttesnél az NFL-csapatokkal megosztott pályák miatt nehézségek adódnak a versenynaptárban.

Emellett a fizetési sapka „kiszélesítése” is mindenképpen hatással lenne a játékosáramlásra. A mostani idény végéig szóló, rendkívül összetett „Kivételezett játékos”-szabály szerint (amit Beckham-szabálynak is becéznek) minden csapat foglalkoztathat egy olyan labdarúgót, akinek a fizetése egy része esik csak a „sapka alá”, lehetőséget adva ezzel sztárfutballisták szerződtetésére is.

A fizetési sapka megváltoztatására azért is szükség lenne, mivel jelenleg csak középszerű vagy pályafutásuk alkonyán lévő légiósok választják az MLS-t, és nem túlzás azt állítani, ez sokáig így is lesz. Az utóbbi hónapokban amerikai csapattal hírbe hozottak között találhatjuk Alessandro Del Pierót, Gutit és Raúlt is, akik néhány év múlva költözhetnek az óceán túlsó felére, de egyikükről sem állíthatjuk, hogy feltörekvő klasszis, és hosszú évekig népszerűsíthetné a ligát. Persze nem lehet nem észrevenni a pályafutásuk vége felé haladó játékosok szerződtetésének rövid távú előnyeit, az ő esetleges jelenlétük növelheti az eladott jegyek számát, a merchandisingból származó bevételeket, európai társaik számára is vonzóbbá tehetik az MLS-t, és hatásukra több amerikai kis­srác választhatja a labdarúgást.