Erő nélkül nincs siker

Magyarország–Románia.

Felkészülési mérkőzés a Volvo-kupán. Az egyik kispadon Kemény Dénes, a másikon Kovács István. Szokatlan és furcsa látvány volt, annyi szent.

A háromszoros olimpiai bajnok tréner világoskék pólóban, míg az elmúlt másfél évtized legeredményesebb (magyar) klubedzője, az Újpesttel és a Honvéddal is mindent megnyerő Kovács István elegáns világoskék ingben.

Utóbbi 51 évesen vágott bele egy új, nagy feladatba. A soha véget nem érő klubsikerek után teljesen más jellegű munkát vállalt. Egy közepes erősségű válogatottnak lett a szövetségi kapitánya. Amikor távozott a Kőér utcából, a pihenés után már pedzegette, hogy dolgozna valamelyik nemzeti csapat élén, s bár a szlovákokkal is hírbe hozták, végül Romániában kötött ki. Érdekesség, amikor tavaly tavasszal Debrecen és Nagyvárad közösen pályázott a 2010es póló Európa-bajnokság rendezésére, már szóba került, hogy az olimpiáról lecsúszó románoknak esetleg magyar kapitányuk lesz.

Tisztában volt vele, hogy odaát mások a lehetőségek, mint Magyarországon, de a bukaresti nemzeti uszoda látványa azért így is „meredek” volt. „A nagyváradi körülményeket ismerem, azok rendben vannak, a bukarestiek viszont katasztrofálisak. Nincs olyan uszoda a fővárosban, amelyben nemzetközi eseményeket lehetne rendezni, most egy harmincszor tizenöt méteres medencében játszanak. Épül viszont Bukaresttől harminc kilométerre a tataihoz hasonló olimpiai központ, amelyben megfelelő méretű fedett uszoda is lesz. Ez néhány hónapon belül elkészül, és akkor normálisabb körülmények között lehet majd edzeni” – utóbbi mondat jelenthetettnémi kapaszkodót.

Pontosan ezen katasztrofális körülmények miatt töltött eddig kevés időt Bukarestben a kapitány. Szerződését a román fővárosban írta alá, illetve a legutóbbi, a Montenegró elleni Világliga-mérkőzésre ott készült a csapat. Kovács István ugyan beköltözött a szövetség által bérelt lakásba, s autót is kapott, ám amikor lehetőség van a közös gyakorlásra, inkább Nagyváradon készül tanítványaival.

A keretnek tulajdonképpen tagja minden épkézláb román pólós, ami a négy légiós (köztük a Honvéd balkezese, Andrei Iosep) mellett a Nagyvárad, illetve a két bukaresti klub, a Steaua és a Dinamo jobb játékosait jelenti, s ezzel véget is ér a válogatott szintű vízilabdások sora. Közülük kell a trénernek (és segítőjének, Balanov Lászlónak) kialakítania egy ütőképes válogatottat – legkésőbb a 2012-es olimpiára, amelyen nagyon szeretnének ott lenni, főleg azért, mert Romániában tavaly hatalmas csalódást keltett, hogy hazai pályán estek el a pekingi kvótától. „Négy évre szól a szerződésem, de külföldi szövetségi kapitányként bármi előfordulhat, ha nagyon elégedetlenek velem, legfeljebb elküldenek” – erősíti meg a kapitány, hogy tudja, az edzősködés a hosszú távú szerződés ellenére sem életbiztosítás.

A helyzet azonban nem egyszerű. Szűk a merítési lehetőség, és jelentős hiányosságok fedezhetőek fel a válogatott játékosoknál. „Jobbára a hazaiakra építek, őket látom rendszeresen – mondta a válogatott keretről. – A légiósok majd májusban csatlakoznak az otthoniakhoz, s aki jobb teljesítményt nyújt, az lesz válogatott. Jó esetben lesz huszonöt minőségi pólósom. Egerben mindenki itt volt, aki számít. Hát ennyi a román válogatott. Nem túl jó, hogy olyasmikre kell megtanítanom őket, amiket a klubjukban kellett volna elsajátítaniuk, ráadásul nincs mindenki megfelelő erőállapotban. Egerben, a szerbek elleni meccsen, a második félidőben több játékosom is cserét kért, mondván, nem bír felúszni a támadásokhoz. Taktikai dolgokról ezért egyelőre nem is érdemes beszélni, addig semmiképpen, amíg nem érjük el, hogy az agy kellő oxigént kapjon, azaz: először megfelelő erőben kell lennünk.”

A magyar mesteredző már most biztos benne, hogy amikor május 8-án elkezdik a felkészülést a júliusi, római világbajnokságra, nyitányként erőteljes fizikai munka vár pólósaira. A szakember tudja, hogy a válogatott korábban hullámzó teljesítményt nyújtott (a 2006-os Eb-negyedik hely inkább csak kicsúszott eredménynek minősíthető), igyekszik reálisan nézni az erőviszonyokat, így azzal is tisztában van, hogy a klubok élén elért megannyi siker és győzelem után ezúttal nem vár rá diadalmenet.

„Olyan gyerekeket is keresni akarok, akikkel néhány év múlva lehet csak eredményt elérni. Több jó adottságú fiatal van, akik képzettek, magasak, csak sokat kell még velük dolgozni. Elmegyek Aradra, a tehetséges fiatalokat odaveszem a kerethez, hogy végigdolgozzák velünk a nyarat, s majd meglátjuk, hogy a jövőben mire lehetnek képesek” – tekintett előre Kovács István.