„Bár leginkább a győzelmek számítanak, a gyerekeimnek büszkén mesélek majd az ehhez hasonló meccsekről. A mostani góljaimat a két legfontosabb nőnek ajánlom az életemből, édesanyámnak és a barátnőmnek, Alessiának.”
Ezeket a szavakat valamelyik pályakezdő játékos is mondhatta volna, ám nem egy, az első gólját szerző tehetség, hanem a 35 éves, sokat látott Filippo Inzaghi nyilatkozott így, aki a korábbi klubja, az Atalanta ellen már a kilencedik bajnoki mesterhármasát szerezte. Az elnyűhetetlen támadó (a leskirály, hogy még egy titulusát említsük) jobbára kiegészítő embernek számít ebben az idényben, de epizódszereplőként, illetve beugróként is tud segíteni a Milanon, és jó úton jár, hogy megszerezze profi pályafutása (minden klub- és válogatott mérkőzését tekintve) háromszázadik gólját.
A Piacenzában született és ott is nevelkedő veterán játékos az első találatát 1992. december 20-án szerezte a Lecco kölcsönjátékosaként, de „máig úgy emlékszem arra a gólra, mintha csak tegnap szereztem volna. Remélem, a háromszázadikat a San Siróban lövöm be” – adott hangot kívánságának.
A „SuperPippónak” becézett labdarúgó az első gólja óta eltelt 17 évben sem állt le a gólgyártással, állítása szerint társainak is nagy szerepe van benne, hogy még mindig örömét leli a játékban. „Az egész közeg, a csapat és a szurkolók segítenek benne, hogy a pályán újra és újra fiatalnak érezzem magam – mondta Inzaghi, aki arra is kitért, hogy nemrégiben az is előfordult, hogy kifütyülték a csapatot. – Tényleg nem voltunk a csúcson, így érthető, hogy egyes drukkerek szidalmaznak minket, de mindent megteszünk azért, hogy visszanyerjük a szeretetüket.”
Mivel már ismét szóba jött a cikkünk elején említett fiatalság, érdemes megemlíteni, a tekintélyes La Gazzetta dello Sport pont azt emelte ki a csatárral kapcsolatban, hogy még most is olyan szenvedéllyel futballozik, mint egy gyerek, akinek meg kell győznie az edzőjét arról, hogy helye van a csapatban. Ha ugyanúgy játszik, ahogy az Atalanta ellen, az sem elképzelhetetlen, Carlo Ancelottinak kell majd őt győzködnie, hogy hosszabbítsa meg a 2010 nyarán lejáró szerződését.
KAPUS
MICKAEL LANDREAU (francia, PSG) Több jó védése mellett büntetőt hárított a Lorient ellen (1–0), a L’Équipe francia sportlaptól 9-es osztályzatot kapott.
HÁTVÉDEK
ALEX (brazil, Chelsea) A védelemben is megállta a helyét, ráadásul egy kontra után gólt szerzett a Coventry elleni FAkupa-mérkőzésen (2–0).
GIORGIO CHIELLINI (olasz, Juventus) Hibátlanul védekezett, mi több, hátvéd létére remekbe szabott fejessel győztes gólt szerzett a kiesőjelölt Torino elleni derbin.
TOBIAS LEVELS (német, Mönchengladbach) Az újoncegyüttes hazai pályán hatalmas meglepetésre 4–1-re legyőzte a bajnokaspiráns Hamburgot, a hátvéd gólt lőtt.
KÖZÉPPÁLYÁSOK
ÁNGEL LAFITA (spanyol, Deportivo) Góllal és gólpaszszal járult hozzá, hogy kétszer is hátrányba kerülő csapata végül 5–3-ra nyerjen a Santander ellen.
ESTEBAN CAMBIASSO (argentin, Inter) A mezőny egyik legjobbja volt a Genoa ellen (2–0), Nicolás Burdisso sérülése után a védelem tengelyében is jól teljesített.
ZÉ ROBERTO (brazil, Bayern München) Két gól előkészítésében is szerepet vállalt, a Bayern 1–0-s hátrány után aratott fölényes győzelmet a Hannover ellen (5–1).
GONZALO CASTRO (uruguayi, Mallorca) Duplájával főszerepet játszott abban, hogy csapata háromgólos hátrányt ledolgozva egyenlített (3–3).
CSATÁROK
MARCO DI VAIO (olasz, Bologna) Hármat vágott a Sampdoriának (3–0), immár 19 találatnál jár a bajnokságban, mellyel továbbra is vezeti a góllövőlistát.
FILIPPO INZAGHI (olasz, Milan) A mostani szezonban inkább kiegészítő embernek számító támadó mesterhármast szerzett az Atalanta ellen (3–0).
ANDRIJ VORONIN (ukrán, Hertha) Az utóbbi időben szinte a hátán viszi a csapatot, szombaton a Cottbusnak köszönt be háromszor, és ezzel az élen tartotta csapatát.