Diadal után ezüst

Magyarország–Egyesült Államok.

Vízilabdában ez egy meccs a sok közül. Pontosabban 2008. augusztus 24-ig egy volt a sok közül, amelyen kötelező a győzelem a mieinknek. Azon a nyári napon viszont Kemény Dénesék a tengerentúli együttes ellenében szerezték meg harmadik olimpiai bajnoki címüket, így a két nemzet párharca különleges érzelmi töltetet kapott.

Az olimpiai döntő „visszavágóján” mindkét oldalon hét-hét arany-, illetve ezüstérmes pekingi pólós lehetett ott. Bár Gergely István végül nem kapott szerepet.

Az egri „mészárlás” első része – bekövetkezett, amitől KovácsIstván tartott, a tornagyőzelemhez szükséges lehető legjobb gólkülönbségért küzdő szerbek kiütötték a román válogatottat – után kevesen hittek abban, hogy a „horror” második része még durvább lesz. Ugyan az amerikaiak elleni parti előtt kiszámolhatta mindenki, hogy tíz góllal (de akkor legalább tizenötöt lőve) kell legyőzni a „beach boyokat” a tornagyőzelemhez, azért ez elég merész vállakozásnak tűnt.

A magyarok óriási tempóban, koncentráltan és rendkívül motiváltan kezdték a mérkőzést, a védelem remekül zárt (az első amerikai találatra 15:05 percet kellett várni!), miközben támadásban több remekbe szabott gólnak tapsolhatott a közönség. Ugyan Varga Dénes most nem ismételte meg pekingi trükkös találatát (amikor fórból a szélen, passz helyett lőtt), ehelyett azonban előbb előnyből szélről felfelé úszva talált be, majd egyenlő létszámnál, nyolc méterről elementáris erővel lőtte ki a bal felső sarkot.

Miközben Létay Krisztián személyében újoncot avatott a csapat, Mátyás Zoltán pedig megszerezte első gólját a válogatottban, az amerikaiakkal sikerült másfél percen belül kétszer eljátszaniuk ugyanazt a fórfigurát, előbb Szivós Márton, majd Mátyás talált be előnyből a második center posztjáról. A szünetben hét góllal vezettünk, s mindenki lelkesen matekozott, mondván: már „csak” három gólt kell verni az olimpiai ezüstérmesre. Az első félidő játéka alapján erre minden esély megvolt. A térfélcsere után sajnos már nem voltak annyira hatékonyak a magyar támadások, így szépen lassan kezdett elszállni a remény a sikerre. Másfél perccel a lefújás előtt a kontrák miatt folyamatos le-fel úszkálások közepette Kis Gábor talált be, 38 másodpercnél Varga Dénes, s ekkor már újra csak egy gól hiányzott, azonban a játékvezetők 15 másodperccel a vége előtt kiküldték Hosnyánszky Norbertet, s ezzel végleg szertefoszlott a remény a végső diadalra.

A tornát jobb gólkülönbséggel a szerb válogatott nyerte meg, ám a közönség a második hely ellenére is hatalmas ünneplésben részesítette a jól játszó magyar nemzeti együttest és a Volvo-kupa legjobb játékosát, Varga Dánielt.