Jó csapat, rossz meccs

Gálhidi György a találkozót előtt azt nyilatkozta, hogy a klubnak fontos a Ligakupa is, ezért a legerősebb összeállításban küldi pályára csapatát – ritka becsülendő lépés volt ez és Varga István döntése is, aki szintén a legjobbakból válogatott.

Sverla Béla a kezdést megelőzően zúgolódott egy sort, ugyanis a diósgyőri sportlétesítményeket működtető kht. alkalmazottja féltette a pályát. A REAC elleni találkozóra nagyszerűen előkészítették, utána pedig rendbe hozták. Mivel a Ligakupa Diósgyőrben sem váltott ki élénk érdeklődést, érvelése szerint az összecsapást nyugodtan megrendezhették volna a műfüves pályán is. Nem így történt, azonban kérdéses, hogy a szombaton sorra kerülő Bp. Honvéd elleni mérkőzésen milyen játéktér várja majd a feleket.

Ami pedig a találkozót illeti: a kilencven perc a rendkívül könnyen felejthető kategóriába sorolandó. Nem volt különösebben nagy az iram, a színvonal az átlagost sem érte el, mindkét csapat sokat hibázott, és a pontatlanságok következtében nem alakulhatott ki folyamatos játék. A diósgyőriek nem pörögtek bajnoki ritmusban, érződött minden megmozdulásukon, hogy a kétes helyzetekben nem vállalnak a kockázatot. A találkozón meglehetősen kevés helyzetet dolgoztak ki a csapatok, a néhány veszélyes lövést pedig a kapusok jó érzékkel hárították. A látottak alapján megállapítható, hogy a Honvéd elleni találkozón ez a diósgyőri teljesítmény kevés lehet, igaz viszont, hogy valószínűsíthetően más hozzáállás jellemzi majd a piros-fehér alakulatot.

A mérkőzést megelőzően Gálhidi György kétgólos hazai sikerben reménykedett, erre azonban nem volt esély. Így a három hét múlva esedékes visszavágón a fehérváriak kedvezőbb pozícióból vághatnak neki a második kilencven percnek.