Jobb, bal – egyre megy

Élete meccse volt a Hon véd elleni bajnoki?Élete meccse volt a Hon véd elleni bajnoki?

Azt nem mondanám, hogy pályafutásom legkimagaslóbb játékával rukkoltam ki, de az kétségtelen, a statisztikát tekintve a legeredményesebb találkozómon vagyok túl – mondta B. Tóth Balázs. – A Fehérvár 4–1-es őszi legyőzése alkalmával egy-egy gól és gólpassz volt a mérlegem, szombaton viszont a kanadai táblázat szerint három pontot gyűjtöttem.

Sokak szerint kettő az a három…

Talán mert a szögletet nem minősítik gólpasszt érő átadásnak, holott a krónikáskönyvekben úgy tartják számon.

Ennyire fontos a statisztika?

Nem, de érdemes észben tartani. Egyrészt kellemes érzés a későbbiekben visszagondolni egy-egy sikeres szezonra, másrészt segítségére lehet a szakvezetőnek, amikor a posztokért zajló versenyben rangsort állít fel. Most is emlékszem rá, hogy a Szolnok futballistájaként egy tavaszi idény során kilencszer voltam eredményes, öt gólpasszt adtam, ráadásul négy tizenegyest is kiharcoltam, s ha engem jelöltek volna ki a büntetők elvégzésére, a gólkirályi cím is összejöhetett volna.

Ha NB II-es gólkirályként érkezik Angyalföldre, nyilván fókuszba került volna az eddigi karrierje, ám összehasonlítva néhány klubtársával, kevesen ismerik a múltját.

Én is a fiatalkori külföldi szerződést tartottam a legésszerűbb lépésnek a jövőm szempontjából, ezért tizenhét évesen az osztrák Admira Wacker csapatához igazoltam. Amit itthon nemrég vezettek be, Ausztriában már akkoriban „használták”: az egyesületek második együttesei a még mindig profinak nevezett harmadik ligában szerepeltek, így én is ott jutottam lehetőséghez. Sajnos előbb megsérültem, majd mandulaműtét volt soron, ami után a nyirokcsomóm gyulladt be, így nem tudtam folyamatosan pályára lépni, és a hazatérés mellett döntöttem.

Osztrák harmadosztály, NB II, majd a magyar élvonal. Mi a különbség a bajnokságok között?

Hiába harmadik vonal, Ausztriában nívós meccseken játszottam, a csapatokat fiatal tehetségek és kiöregedőben lévő klasszisok alkotják, ezért látványos futballt kap a néző. A magyar élvonal és az NB II között a legnagyobb differenciát talán a labdarúgók játékintelligenciája terén és a meccsek ritmusában tapasztalni. Ahhoz, hogy valaki megragadjon egy Vasas-kaliberű együttesben, univerzális játékosnak kell lenni: speciel az ősszel megtörtént, hogy balhátvédként futballoztam, Laczkó Zsolt érkezése után pedig a bal oldalról a jobb szélre kerültem át – ráadásul

a korábbi csatárhiányos időszakban árnyékékként vagy klasszikus támadóként is pályára léptem.

Ha a posztok közötti „pakolgatás” nem is, a tulajdonosváltás körüli mizéria csak zavarta, zavarja, nem?

Nyilván meghatározta a felkészülésünk hangulatát a befektetőkeresés, de a meccs az más, ott nincs helye a lelkizésnek. Angliában napok, hetek alatt lebonyolítanak egy tulajdonosváltást, nálunk pedig hosszú hónapokba telik, mire jelentkező akad. Persze, külföldön biznisz a labdarúgás… Remélem, ha folytatjuk a jó sorozatot, és a következő három mérkőzésünkön pontot szerzünk, bizonyítjuk, hogy idővel profitálhat az, aki a Vasast szponzorálja. Leszakítottuk a dobogó közvetlen közelében lévő csapatokat, így immár a riválisoknak kell felzárkózni – és futni utánunk.