Hősies küzdelem

Még 4:57 perc volt hátra a mérkőzésből, amikor Komlósi Péter is megkapta harmadik személyi hibáját. Ő már a negyedik ilyen szegedi pólós volt, és mivel a vendégek összesen kilenc bevethető mezőnyjátékossal érkeztek, kezdetét vette a nonstop emberelőnyös játék. A bajnokságban botladozó Szeged – amelynél Török Béla és Éles Vilmos el sem utazott, a lázas Weszelovszky László és a bemelegítés alatt megsérülő Lehmann István csak szurkolóként segíthette csapatát, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy Baksa László nem érezte jól magát a kezdés előtt, Milos Korolijának meghúzódott a vállizma, a lábujjtöréssel bajlódó Varga Tamás pedig a jobb combján, illetve a hátán egy-egy hatalmas ragtapasszal szállt vízbe – ekkor még két góllal vezetett a Kőér utcában.

A vendégeknek ez volt az utolsó utáni esélyük a rájátszásra – valójában már Kásás Zoltánék is tisztában vannak vele, hogy a számolgatás nem egyenlő a realitással –, és amo-lyan minden mindegy alapon szálltak vízbe. Motiváltan, fegyelmezetten, s ami a legfontosabb, eredményesen pólóztak.

A találkozó első két gólját a látogatók szerezték, miközben a Honvéd a kaput sem nagyon találta el. Rosszul megjátszott fórok, kézből kicsúszott labda, több apró pontatlanság jellemezte a Kőér utcaiak játékát. A második negyed közepére Molnár Tamás duplájával ugyan fordított a Domino, de a Szeged ismét megbüntette a hazaiakat a figyelmetlenségekért, Juhász Zsolt második gólja után már három gól volt a vendégek előnye.

A nagy kérdés az volt, hogy a kevés cserével és több sérülttel játszó Szeged elfárad-e, s ha igen, mikor. A harmadik negyedben már láthattuk ennek jelét, az egyébként is nagyobb termetű pólósok lassabban úsztak fel, s inkább arra figyeltek, nehogy leforduljon róluk a Honvéd. Vad Lajos edző korholta játékosait, kiabált, irányított, időt kért, vitázott (néha a bírókkal is), majd egy idő után már csak a fejét fogta.

És ekkor kezdtek el sorra kipontozódni a szegediek: négy perc alatt elfogytak, s mivel Németh II Zsolt kapus nem szállhatott be, jött a már említett folyamatos emberhátrány. Még ekkor is lőttek egy gólt (ők voltak öt a négy ellen), ám a Honvéd eszeveszett hajrája végül (fél)sikerrel zárult, Szivós Márton 7.7 másodperccel a lefújás előtt legalább az egyik pontot megmentette csapatának.

A hősiesen küzdő Szeged minden dicséretet megérdemel, remekül teljesített, míg a Honvéd csak annak örülhet, hogy legalább egy pontot szerzett. Sokat elmond a meccsről, hogy a lefújás után Kásás Zoltán megtapsolta játékosait, és gratulált nekik, míg Vad Lajos nem éppen elégedett hangulatban tartotta meg a szokásos meccs utáni megbeszélést.