Jellemző az Andrej Arsavin szerződtetése körül kialakult káoszra, hogy amikor hétfő késő este a Szport-Ekszpressz munkatársa elérte őt telefonon, a kétségek között hagyott orosz támadó nem volt hajlandó elfogadni a klubcserének örvendő újságíró gratulációját. Másnap délelőtt azonban már egykori csapata, a Zenit, illetve leendő együttese, az Arsenal is elismerte a váltás tényét, amely kedd estére hivatalossá vált. A Dennis Lachter, Arsavin menedzsere által a legkörülményesebb átigazolási procedúrának titulált szappanopera tehát véget ért: a 27 esztendős, 41-szeres válogatott futballista pályafutása során először próbára teheti tudását külföldön, miután 2012 nyaráig elkötelezte magát Arsene Wenger „ágyúsaihoz”.
S hogy mennyiért?
Miután a pénzsóvár és legalább annyira makacs szentpétervári vezetők belementek az egyezségbe, nyilván jelentős összegről van, illetve volt szó. És tényleg. Orosz és angol lapok egybehangzóan állítják, hogy a Zenit kifejezetten jól járt az üzlettel, mert az Arsenal képviselői jócskán túlfizették az általuk korábban kínált 12 millió fontot: a különböző „kiegészítésekkel” együtt végül 16.9 millió lett a végösszeg. Ez pedig új klubcsúcs. Az eddigi rekord a francia Sylvain Wiltord nevéhez fűződött, akit 2000 augusztusában 13 millió fontért szerződtetett a londoni együttes.
Visszatérve Arsavinhoz: az ördöngös orosz a kosárlabdában (Michael Jordan révén) legendásnak számító 23-as mezt kapja új csapatában, és ha minden a terv szerint alakul, a hét végi fordulóban, vasárnap már be is mutatkozhat – méghozzá az ősi londoni rivális, a Tottenham otthonában, ami azért különösen érdekes, mert a téli játékoskeringő másik főszereplője, a féléves, balul sikerült liverpooli kitérő után visszatérő Robbie Keane is pályára léphet.
„A világ egyik legjobb csapatához szerződtem, amelyben nagyszerű fiatal futballisták játszanak, a munkát pedig kiváló szakember irányítja – lopta be magát egy „kötelező” nyilatkozattal az arsenalosok szívébe Arsavin: – Őket és a csapat szurkolóit is szeretném boldoggá tenni, természetesen úgy, hogy a segítségemmel trófeákat nyerünk.”
Nos, éppen ez az, amire várnak Wengerék. Immár négy éve.