– Nincs óra.
– Harmincas sincs?
– Nincs, kézi időmérés lesz.
– Komoly meccs – jegyezte meg erre a második negyed ötödik percében Varga Tamás, a vendég Szeged kétszeres olimpiai bajnoka Székely Balázs játékvezetőnek, amikor a „spori” közölte vele és a többi vízben levővel, hogy három perc van hátra a második játékrészből, s innentől kézi időmérésre állnak át a zsűriasztalnál. A malőr jelentős sportág fontos mérkőzésén teremtett amatőr körülményeket, de megváltást jelentett az addigi kínokra. Addig ugyanis nagyjából háromtámadásonként kellett a bíróknak kikérniük a labdát, hogy korrigálják a folyamatosan rakoncátlankodó órát az eredményjelző táblán. Pedig az eredményjelzőt működtető számítógép meggyógyítására a rendszergazdák „örökbecsű” módszerével is megpróbálkoztak a rendező ferencvárosiak (újraindították a szerkezetet), ám ez sem segített. Innentől kezdve kissé komikussá vált a mérkőzés, mivel Sentényi Barna, a Fradi és Juhász György, a Szeged „küldötte” árgus szemekkel figyelte (s méltatlankodott időnként), hogyan mérik a zsűri tagjai a támadóidőt…
Pedig az óramizérián túl is láthattunk figyelemre méltó dolgokat a Népligeti uszodában, ahol a Fradi szezonbeli jó szereplését szerette volna folytatni; a Szeged arra hajtott, hogy valamelyest jóvátegye a korábbi meccsek botlásait; ráadásul öt olyan pólós is vízben volt, aki edzésmeghívót kapott Kemény Dénes szövetségi kapitánytól.
Közülük többen is bizonyították, nem véletlen a válogatottal három olimpiát nyerő szakember meghívója. Török Béla például olyan gólt lőtt, amelyre elismerően csettintettek a jelenlévők. A 202 centi magas talentum tulajdonképpen lemásolta Varga Dénes hihetetlen gólját, amelyet a pekingi olimpia fináléjában lőtt az Egyesült Államoknak: a bal szélről – kihasználva, hogy a védő és a kapus is passzra vár – a rövid sarokban húzta a labdát. Pazar gólt volt!
A másik oldalon Babay Árpád bombáival gyűlt meg Baksa László baja. A Pécsről igazolt pólós előbb a bal oldalról talált be kétszer, majd amikor Balatoni Máté villámgyorsan összeszedett két személyi hibát, az ő helyéről, a rosszkézoldalról is eredményes volt. Az óramizériáig egyébként a Szeged állt jobban, a kényszerszünet(ek) után viszont feljavult a Ferencváros. Kétszer is eljátszotta ugyanazt a figurát, a vendégek védői mindkétszer roszszul váltottak, így már a hazaiak álltak jobban. A zöld-fehérek a nagyszünet után is domináltak, s végig őrizték előnyüket. A negyedik negyed elején, Császár György gólja után már 8–5re elment az FTC, a társait végig űző-hajtó Varga Tamás azonban két előnygóllal felhozta a Szegedet. Jó egy perccel a vége előtt azonban Regős Áron is betalált, eldöntve ezzel a mérkőzést.
A Fradi tehát tovább folytatja menetelését, míg a Szeged egyre messzebb kerül a négy közé jutástól.