Pars ezüstérmes

Csaknem négy hónappal azt követően, hogy Pekingben megrendezték az ötkarikás játékok kalapácsvetőszámának döntőjét, Pars Krisztián ünnepelhet, valóra vált álma, olimpiai dobogós lett. Az persze csalódást jelent, hogy nem állhatott fel a valóságban is a pódiumra, nem élhette át az eredményhirdetés mámorát, sőt azt sem, amikor a döntőben az utolsó sorozat véget ér, s ő boldogan hagyja el a pályát.

Három héttel az olimpia után azonban meglepő hír látott napvilágot. Kiderült, hogy valami nincs rendben a második és harmadik helyen végző fehéroroszok, Vagyim Gyevjatovszkij és Ivan Tyihon doppingvizsgálati anyagával. A jól értesültek úgy tudták, hogy a két atléta szervezetében túl magas volt a tesztoszteronszint, amiből tiltott szer használatára lehetett következtetni – az ügy kipattanását mégsem követte határozott lépés. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság fegyelmi bizottsága nem tiltotta el azonnal a versenyzőket, nem vette vissza az érmeket, hanem időt és módot adott nekik a magyarázkodásra, és a szokástól eltérően a végrehajtó bizottságra ruházta át a döntés jogát. Azt sem lehetett tudni, hogy a doppingellenőrök pontosan mit vizsgáltak és mit találtak. Először úgy volt, hogy novemberben tesznek pontot az ügy végére, aztán kiderült, decemberig kell várni az állásfoglalásra.

„Ebben az időszakban szinte semmit sem tudtam – idézte fel az eltelt három hónap alatt átélteket Pars. – Csak azt hallottam, hogy újra és újra elhalasztják a határozathozatalt, a fehéroroszok újabb és újabb papírokat adhatnak be annak érdekében, hogy megmagyarázzák a vizsgálati eredményeket. Fogalmam sem volt arról, mire számíthatok. Kissé furcsállottam az eljárást, hiszen eltért a többi pekingi doppingesettől, és próbáltam visszafogni az érzelmeimet. Semmiképpen sem akartam előre inni a medve bőrére, ami nehéz volt, hiszen bárkivel találkoztam, mindenki ezüstérmesként kezelt. Még a MOB rendezvényére is meghívtak mint érmest, de inkább nem mentem el.”

A szombathelyi kalapácsvető igyekezett úgy tenni, mintha mi sem történt volna, szeptemberben még részt vett néhány versenyen, majd a korábbiakhoz hasonló ritmusban kezdte meg a felkészülést a következő évadra.

„A nemzetközi viadalokon persze szóba került az olimpiai eredmények módosításának lehetősége, ami nem csak engem érinthetett. A horvát színekben versenyző szentpéterfai Haklits András a nyolcadik helyre kerülhetett, az Athénban utólag az első helyre előrelépő japán Murofusi Kodzsi bronzéremre várt. Viccelődtem is vele, mondtam neki, hogy legközelebb el sem kell utaznia az olimpiára, neki akkor is postázhatnák az érmet. A kuvaiti Ali el-Zinkavitól, akinek a mamája magyar, azt próbáltam megtudni, hogy a náluk dolgozó orosz dobóedzőknek vannak-e közelebbi információik. De persze senki sem tudott semmit. Így én is próbáltam elhessegetni magamtól az üggyel kapcsolatos gondolatokat, és az éjszakáim nyugodtan teltek.

Edzőm, Németh Pali bácsi azonban egyszer azzal fogadott, hogy rosszat álmodott, azt, hogy csak az egyik fehéroroszt tiltották el, és én bronzérmes lettem.”

Sokak szerint ez a lehetőség benne volt a pakliban, hiszen senki sem tudta mire vélni a hosszú huzavonát. Többen sportdiplomáciai háttéralkukat emlegettek, s jellemző, hogy még a MOB vezetői sem tudták, mi zajlik a színfalak mögött.

„A fegyelmi bizottság nem a szokványos módon járt el, amikor felfüggesztette az eljárást, és további írásos dokumentumokat kért be – nyilatkozta az MTI-nek Nagy Zsigmond, a MOB nemzetközi és jogi igazgatója. – Az is szokatlan, hogy a fegyelmi bizottság átadta a döntési hatáskörét a végrehajtó bizottságnak. Ezt megteheti, mivel a vb felettes szervnek számít, de kérdés, miért volt erre szükség. Ez a két eset azt mutatja, a tényállás bizonytalan abban a kérdésben, hogy történt-e doppingvétség.”

A sportvezető úgy vélekedett, ötven-ötven százalék annak az esélye, hogy Pars ezüstérmes lesz, illetve hogy nem. Szerencsére a számunkra kedvezőbb változat vált valóra, bár Krisztián hangsúlyozta, ő nem kívánta, hogy a két versenyzőt mindenképpen tiltsák el.

„Azt gondoltam, ha valóban tiltott szerekkel éltek, kapják meg a büntetésüket – mondta.

– Sohasem meditáltam azon, hogy ellenfeleim közül kik használhatnak meg nem engedett szereket. Van egy mondás, amely szerint az doppingol, aki lebukott, így én ezzel a kérdéssel nem foglalkoztam. Az persze feltünt, hogy a fehéroroszok a szokásosnál kevesebb nemzetközi viadalon szerepelnek; különösen Tyihonra volt jellemző, hogy a világversenyre jött csak elő, egyébként otthon szórta a nagy eredményeket.”

Mindez most már lényegtelen. Csak az számít, hogy Pars Krisztián második lett. Öröme természetesen más, mintha Pekingben akasztották volna a nyakába az érmet, inkább valamiféle megkönnyebbülés a hosszú várakozás után. De lesz még olimpia, Pars pedig fiatalnak számít a kalapácsvetők között, így van esélye arra, hogy Londonban fel is állhasson a dobogóra.