„Tisztelnek bennünket”

A Mladost elleni fölényes siker ből Kiss Gergely három góllal vette ki a részét, az elsőnél például remekül vette észre, hogy centerből kiállításnál a Zagreb kapusa elbambult, a háromszoros olimpiai bajnok magyar pólós pedig rögvest a rövid sarokba vágta a labdát.

Ha jól sejtem, nem ilyen mérkőzésre készültek.

Nem vártunk könnyű mecscset. Kettő nullára vezetett a Mladost, mert noha megbeszéltük, mit kell játszanunk, akadtak figyelmetlenségek – idézte fel Kiss Gergely a hét végi találkozót. – Négy három után viszont elhúztunk, nagy fölénnyel nyertünk, igen jól játszottunk. A kezdeti bizonytalanságok után jól ment a védekezés, sokat mozogtunk. Mivel a Mladost lassabb csapat, mint a miénk, ezért is törekedtünk arra, hogy mozgassuk őket.

A szurkolók nagy ünneplést csaptak?

Fantasztikus volt a hangulat. A B-közép tagjai már két órával a mérkőzés kezdte előtt kint voltak, és hangoltak. A végén már minden megoldást hosszú taps követett. Én például meglógtam egyedül, és annak ellenére, hogy az ejtésem fölészállt, azt is megtapsolták.

A Zágráb volt gyengébb, vagy a Kotor játszott enynyire jól?

Ebben a szezonban még nem pólóztunk ilyen jól. Úgy készültünk, mint az eddigi kemény meccseinkre, de volt bennünk egy kis plusz, mivel ez volt az első igazán nehéz hazai összecsapásunk, és a Mladost legyőzése nagy tettnek számít. Mostanában érezzük, hogy elindult valami, előreléptünk, jól megy a játék. Az elmúlt néhány találkozónkon minőségi javulás következett be, ezt kellene megtartani például a Brescia elleni, szombati Euroliga-meccsre.

Hogyan viszonyulnak a helyiek a csapathoz?

Kotor kisváros, csak a vízilabda van mint jelentős sportág, és a helyiek igen tájékozottak. Velem is előfordult már, hogy megállítottak, véleményt mondtak a legutóbbi meccsről, vagy éppen sok sikert kívántak. Nagyon jólesik a szeretet, magyarként főleg különleges élmény, nem várná az ember, hogy kedveljék.

A magyar pólónak is ekkora respektje van az országban?

Szinte mindennap előkerült valamilyen formában a téma. Emlegetik például a társak, hogy a tavalyi bajnokságban milyen gólt lőttem, vagy valamelyik válogatottbeli csapattársam egy-egy mozdulatát próbálják utánozni. Ismerik a magyar vízilabdásokat, tisztelnek bennünket, és ezek a dolgok a legváratlanabb pillanatokban is szóba kerülnek.

Milyen körülmények között élnek Kotorban?

Nagyon szép helyen lakunk, negyven-ötven méterre a tengerparttól. A városban felújítások zajlanak, építkeznek, az idegenforgalom terén próbálnak felnőni a nagy testvér horvátokhoz. Vannak nehezebb napok, hiányoznak az otthoniak, de szeretünk itt lenni, sétálunk, közösen játszunk, igyekszünk széppé tenni az itt-tartózkodásunkat.

A honlapján olvashattuk, hogy a Rijeka–Kotor meccs után az ellenfél egyik játékosa közös képet készített önnel.

Igen, az egyik fiatal pólós odajött hozzám, s megkérte egyik társát, hogy fotózzon le minket. A kiutazás előtt nem vártam se jót, se rosszat, de érezhetően megvan a tisztelet.

Fiatalként ön kivel készített közös képet?

Vízilabdázókkal szerintem nem, ilyenre nem emlékszem. Darnyi Tamással volt közös fotóm, illetve amikor az olimpián találkoztam egy-egy világszerte ismert emberrel, mint például Jao Minggel vagy Kobe Bryanttel, velük fényképezkedtem.