Hegymenetben

A Vasas útját szeretné járni csapatával Gerendás György, ami nemcsak sport-, hanem úriemberre is vall, hiszen a Magyar Kupa döntőjében az egriek éppen a Vasast múlták felül. Mellékszál, de fontos: a finálé mesterei a heveny izgalmakat, kétes bírói ítéleteket tartalmazó csata után is higgadtak maradtak, a másik fél produkcióját tiszteletben tartva véleményezték a mérkőzést.

Gerendásról lévén szó, sokan most biztosan csak legyintgetnek, hihetetlennek tartva mértéktartását, s sorolni kezdik, hányszor és hányféle okból parancsolták le a kispadról. A „magasabb pedagógia” jegyében persze, ahogy az már megszokott az íróasztal mögötti sport hatalmára esküvőknél. Nos, nekem időtlen idők óta az a véleményem, édes mindegy, hány széket rúgott bele a medencébe, hány pakli römikártya jönne ki a piros lapjaiból, sokkal fontosabb ennél, hogy kitűnő edző.

A ritkább, az amolyan építkezős fajtából, aki nekilát a szezon elején az összerakós játéknak, hogy a végére kitisztuljon a kép, összeálljon a csapat. Ahány idény, annyiszor tette ezt meg annak idején a BVSC-nél, hogy Egerben se változtasson a módin, tessék csak megnézni a csapat eredménygörbéjét. Felfelé ível. Nem meredeken, ami bizonyíték arra, hogy korántsem kampányról, hirtelen fellángolásról van szó, hanem munkáról.

Azt mondja Gerendás, hogy a jó csapat leginkább egy hegyhez hasonlítható, a csúcson vannak az aktuális klasszisok, a többiek között pedig van, aki felfelé, s van, aki lefelé tart – attól függően, hogy hol tartanak pályájukon. Mindhárom csoport lényeges, mindhárom kategóriának megvannak a feladatai ahhoz, hogy jól szerepeljen – a csapat. Amelyről szólva az edző határozottan leszögezi, hogy a kupát a bajnokságnál valamivel könnyebb megnyerni, örül annak, hogy a hétvégén a kívülállóknak is kiderült, van rendszer az egriek játékában, ám esze ágában sincs ünnepelni, ne adj’ Isten ünnepeltetni magát.

Visszafogottsága érthető, hiszen – a hasonlatánál maradva – neki hegye(ke)t kell megmozgatnia. Van esélye rá – ennél több biztatás nem kell neki, aki őszintén hisz a természet erejében.