A bírónak nincs videója...

Telt ház várta, mire lesz képes a Polaroid-Lami-Véd Körmend Krivacsevics Dragoljub nélkül. Az utóbbi időben már nem nagyon szerették a tavasszal még istenített mestert, ki is került egy „Köszönjük, Krivi!” feliratú transzparens az előző meccsen, amelyet megnyert a vasi kisváros gárdája. Megtörtént tehát az a furcsaság, hogy nyertes mérkőzés után váltottak edzőt a csapatnál – igaz, a nyeretlen Debrecen ellen kötelező volt a győzelem.

Az ötvenszázalékos mérlegre áhítozó Hencsey Tamás csupán néhány másodpercig bírta ülve a kispadot helyettesítő széksoron, pedig a hazaiak hozták el a labdát a feldobás után, de már ekkor volt valami tanácsa a labdát felhozó irányítónak, Fodor Mártonhoz. Aki nem könnyítette meg mestere dolgát azzal, hogy már a hetedik percben begyűjtötte harmadik személyi hibáját, de a másik oldalon meg a litván Andrius Jurkunas lökte meg egy ellene megítélt sportszerűtlen hiba után a játékvezetőt, aki azonnal kiállította. Megfogyatkozott tehát az Olaj, amely akkor már az eredményt tekintve is bajban volt, pedig jobban kezdte a rangadót.

Hogy mivel fordított az eleinte egyszerre szárnyaszegett és görcsös Körmend? Mint ahogy mindenki, mi is árgus szemekkel figyeltük, de nem nagyon találtuk az új elemeket Fodorék játékában – hiába, egy nap alatt nem lehet csodát tenni, márpedig a személycsere a szakvezető posztján a mérkőzést megelőző délutánon került nyilvánosságra. Új játékrendszer helyett egy régi légiós, Tezale Archie hozta mozgásba a körmendiek gépezetét, no meg a Krivacsevics által is sokat kritizált, és a lelátó népe által sem annyira kedvelt – sokat számít ám ez errefelé... – George Banks, aki a nagyszünetben már 21-nél tartott.

A második játékrészben 12-vel is vezető hazai gárda azonban csak öttel tartott előbbre ellenfelénél a nagyszünetben, hogy aztán a térfélcsere utáni időszak rémálommá váljon a számára. Ekkor mutatkozott meg ismét, mennyire nincs játéka a Körmendnek felállt védelemmel szemben, mennyire nem találják a megfelelő megoldást a piros mezesek, amikor náluk van a labda. Talán éppen emiatt volt a Polaroid-Lami-Véd legfőbb fegyvere az egész pályás letámadás a dicsőséges tavaszi hadjárat során, azzal az ellenfelet kellett megzavarni, s az elcsent labdákból ziccereket lehetett elérni.

Úgy tűnt, ezen az estén csak kiszenvedik a győzelmet a körmendiek. Leginkább a közönségüknek köszönhetően, amely érezve, hogy nagy szükség van a biztatásra, képes volt fokozni az addig sem kicsi hangerőt, másrészt Archie-nak. Igen, a mindössze négy pontig jutó irányítónak, aki a legmelegebb helyzetekben dobott be két középtávoli tempót és adott zseniális gólpasszokat.

Mégsem ünnepelhetett társaival. Ennek oka, hogy Zbigniew Bialek győztes dupláját érvénytelenítette a játékvezetői hármas. Ha hihetünk a fülünknek, rossz döntés született, ugyanis a végső dudaszó azután szólalt meg, hogy a lengyel elengedte a labdát...

Ám, mint tudjuk, a bírónak nincs videója – legalábbis nálunk... –, és azt is hozzá kell tenni, hogy az idegenben eddig gyenge Olajt nem érdemtelenül hirdették ki győztesnek a körmendi oroszlánbarlangban. Meglepően jól játszottak ugyanis a szolnokiak, és ezúttal tartásuk is volt. A körmendiek viszont óvnak.