Műfüvön is igazi futball

Annyi haszna azért kétségtele nül van a bajnoki szezon utáni Ligakupa-mérkőzéseknek, hogy a résztvevők kezdőcsapata legalább nyomaiban hasonlít az „igazi” meccsnapokon pályára lépőkhöz. Legalábbis így volt ez a szerdai Szpari–Loki összecsapáson, amely ebben a naptári évben és a Ligakupa nem éppen maratoni hosszúsági történetében is már a hatodik volt a sorban. Köszönhetően annak, hogy a 2007 őszén létrehozott új sorozat eddigi mindhárom kiírásában egy csoportba került a két gárda. Ez egyrészt érthető is, hiszen a sorsolásnál a területi elveket is figyelembe veszik, márpedig a fővárosi csapatokat kivéve nincs még két élvonalbeli gárda, amelynek székhelye földrajzilag ennyire közel feküdne egymáshoz. De azért az egy éven belüli fél tucat randevú jelentősen csökkenti a két klub viaskodását kísérő örökös presztízsjelleget.

Akármennyire is közelített a pályára lépők névsora az alapcsapatokéhoz, azért sok mindenben különbözött a hétközi tétmeccs – amely a nyíregyháziak számára az utolsó volt ebben a naptári évben hazai környezetben – a bajnokiktól. „Normális” esetben az például teljességgel elképzelhetetlen lenne, hogy bármelyik szakvezető nyitott ajtók mellett adjon taktikai utasítást, márpedig a debreceniek szakvezetője, Herczeg András utolsó instrukciói tisztán kiszűrődtek az öltözőfolyosóra. Kollégája, a „licencproblémák” miatt szintén klubmenedzseri státusú Révész Attila, ha akarta, sem hallotta volna meg, hogy például melyik Loki-játékosnak kell őriznie Bogdan Apostut, mert a nyíregyházi szakvezető gondja eközben az volt: eléri-e Ungváron a Kijevbe tartó gépet. Révész Attila ugyanis eredetileg autóval utazott volna a Dinamo vezetőségéhez, ám a zord időjárás miatt változott a program, és a kárpátaljai város apró repülőterén csekkolt be az ukrán fővárosba tartó járatra.

Apropó, időjárás… November elejének „forrósága” mindenkit elkényeztetett, így aztán egy ország vette zokon (leszámítva persze a szánkózásra és hógolyózásra vágyó gyerekeket), hogy Katalin már tocsogott. Így aztán az szóba sem jöhetett, hogy a nyíregyháziak a Városi Stadion centerpályáján fogadják ősi riválisukat, a feleknek be kellett érniük az amúgy tökéletesen előkészített műfüves játéktérrel.

A meccset katonásan kezdte a Loki. Nemcsak azért, mert a háromszoros bajnok, jelenlegi Magyar Kupa-címvédő védelmében feltűnt az egykori diósgyőri, legutóbb a vietnami Viettel csapatában foglalkoztatott Katona Attila, hanem mert egykettőre gólt szereztek a vendégek. A brazil Dudu igazi Szparispecialista lett, hiszen október közepén az Oláh Gábor utcában is bevette Illyés Dániel kapuját. És miként akkor, negyedóra múltán most is kétgólos debreceni vezetést mutathatott volna az eredményjelző, ha a pazar nyíregyházi létesítmény infrastruktúrájába beleférne, hogy a második számú játéktér mellett is legyen mátrix. További hasonlóság, hogy az alig egy hónappal ezelőttivel egyezően a novemberi télben is megfagyott a 2–0-s Lokivezetést jelentő eredmény, annak ellenére, hogy a 16. percben tizenegyest rúghatott a Spartacus, ám Bogdan Apostu bal alsó sarokba tartó labdáját Verpecz István kitenyerelte. Ezzel a pazar mozdulattal igazolta, hogy az MLSZ elnökségének nemrégiben éppen az ő vitatott szereplése kapcsán született döntése ellenére a kapus is lehet (jó) futballista…

Sindou Dosso szépítő gólja után arra gondoltunk, hogy a már említett október 15-i, debreceni és a mostani meccs közé minden szempontból egyenlőségjelet lehet majd tenni, ám a Loki annak ellenére sem tudta megőrizni 2–1-es előnyét, hogy soraiban rutinos élvonalbeli játékosok jelentkeztek játékra, míg a nyíregyháziak az NB III-as gárdájukban foglalkoztatott fiatalokat cseréltek be. Ezzel együtt a Spartacus lemondhat a nyolc közé jutásról a Ligakupában, viszont a Mikulás egy másik presztízsmecscset, a miskolcit hozza a számára…